Mit jelent egyáltalán az, hogy „elkényeztetett gyerek”?
Amikor elkényeztetett gyerekekről beszél valaki, többnyire egy önző, énközpontú és éretlenül viselkedő gyerekre gondol, aki azért lett ilyen, mert a szülei nem érvényesítik a következetes, a gyerek életkorának megfelelő korlátokat. Nem nehéz azonban belátni, hogy egy újszülött esetében nem igazán van értelme énközpontúságról beszélni. Elvégre életkori feladata, mondhatni szükséglete, hogy énközpontú legyen.
A gondozója nélkül nem tudna életben maradni, és amikor sír, igényt fejez ki, ami az életben maradáshoz kell, ezt pedig nincs értelme korlátozni. Számos jelentős koragyermekkori fejlődési szakértő, köztük Mary Ainsworth és T. Berry Brazelton egyetért abban, hogy a válaszkész gondozás a legjobb gyakorlat a csecsemőgondozáshoz. Ez ugyanis olyan viselkedéseken keresztül építi ki a kötődési kötelékeket, mint például a csecsemő felemelése, amikor sír, és érzékenyen reagál a baba jelzéseire.
Ugyanezt a viselkedést egyes gondozók „elkényeztetésnek” tekinthetik. De ezek ugyanazok a magatartásformák, amelyekről kimutatták, hogy elősegítik a biztonságos kötődést és javítják a csecsemők mentális egészségét. Olvass még a témában
Ezért túlértékelt a szilveszteri buli- de mit ad helyette egy csendes este?
„Féltelek, de bízom benned!” – 5 mondat, amit minden apa el kell mondjon a lányának
10 tünet és betegség, mely a körmök egészségtelen állapotára hívja fel a figyelmet
4 csillagjegy, akinek hatalmasat változhat az élete áprilisban
Az életben maradáshoz szükséges igények között ugyanis például az éhség vagy a hideg jelzése mellett éppen olyan fontos az is, ha a csecsemő azért sír, mert szeretné, ha valaki felvenné. Egy újszülött számára a világ idegen hely, amiben gondozója testközelsége jelenthet biztonságot és nyugalmat. Vagyis, amikor egy baba sír, nem manipulálni akar, csak életben próbál maradni.
