A rokonok, barátok gyakran fogalmaznak meg javaslatokat arra vonatkozóan, kinek hogyan kellene gondoskodnia az újszülöttjéről, és bár ezeket a véleményeket nem mindig könnyű hallani, fontos, hogy tudjuk: egy kisbabát egyszerűen nem lehet elkényeztetni.
VIDEO Nyári horoszkóp: Mit hoznak idén nyáron a csillagok?
Mit jelent egyáltalán az, hogy „elkényeztetett gyerek”?
Amikor elkényeztetett gyerekekről beszél valaki, többnyire egy önző, énközpontú és éretlenül viselkedő gyerekre gondol, aki azért lett ilyen, mert a szülei nem érvényesítik a következetes, a gyerek életkorának megfelelő korlátokat. Nem nehéz azonban belátni, hogy egy újszülött esetében nem igazán van értelme énközpontúságról beszélni. Elvégre életkori feladata, mondhatni szükséglete, hogy énközpontú legyen.
A gondozója nélkül nem tudna életben maradni, és amikor sír, igényt fejez ki, ami az életben maradáshoz kell, ezt pedig nincs értelme korlátozni. Számos jelentős koragyermekkori fejlődési szakértő, köztük Mary Ainsworth és T. Berry Brazelton egyetért abban, hogy a válaszkész gondozás a legjobb gyakorlat a csecsemőgondozáshoz. Ez ugyanis olyan viselkedéseken keresztül építi ki a kötődési kötelékeket, mint például a csecsemő felemelése, amikor sír, és érzékenyen reagál a baba jelzéseire.
Ugyanezt a viselkedést egyes gondozók „elkényeztetésnek” tekinthetik. De ezek ugyanazok a magatartásformák, amelyekről kimutatták, hogy elősegítik a biztonságos kötődést és javítják a csecsemők mentális egészségét.
A cikk folytatódik, lapozz!
Ébresztő, kedves szülők! Veszélyes sírni hagyni a babákat?
