Idén nyáron a sűrű hétköznapok után mégis egy visszafogottabb, hagyományosabb programon törtem a fejem, de a sors – és egy ismerősökből álló társaság – teljesen más irányba terelt. Így történt, hogy egy hirtelen ötlettől vezérelve igent mondtam egy egynapos, vezetett kajaktúrára a Szigetközben.
Lázadó komfortzóna
A kezdeti lelkesedésemet jócskán árnyékolták kétségek, és a pakolás közben többször is megfordult a fejemben, hogy talán túl nagy fába vágtam a fejszémet. Tartottam a mindent elözönlő szúnyogoktól, a tikkasztó nyári hőségtől, és legfőképpen magától az evezéstől, mivel nem olyan régen műtöttek és a fizikai megterhelést azóta patikamérlegen adagolom magamnak.
Végül már nem volt visszaút és Ásványráró közelében, egy hangulatos privát stégnél tettük vízre a kenukat. Ahogy az első hullámok megérintették a hajó oldalát, a félelmeim szép lassan kezdtek elpárologni. Olvass még a témában
„Még jelenleg is 40 millió rabszolgát tartanak” – Őrült tények, amiktől eldurran az agyad
„Örülhetnél, mert másnak sokkal rosszabb” – A mondat, ami valójában soha nem segít
A 6 legjobb szuvenír, amit a nyaralásról hozhatsz – a hűtőmágnes nincs köztük
Utálok főzni. Na és? Az életem így is működőképes
Hab volt a tortán, hogy mivel a mi csapatunk csak három főből állt a kenuhoz passzoló négy helyett, a túravezetőnk hozzánk ült be kormányosnak. Ez nemcsak hatalmas biztonságérzetet adott a kidőlt fák közötti szlalomozásnál, hanem azt is jelentette, hogy az összes helyi titkot és izgalmas ismeretterjesztő történetet első kézből hallgathattuk végig.
Innentől kezdve nem meglepő, hogy maga az evezés is kifejezetten könnyen, összehangoltan ment, a nyíltabb, kevésbé tördelt szakaszokon szinte repültünk, néhol még a 10 kilométer per órás sebességet is elértük, ami hihetetlenül felszabadító, áramló élményt adott.
Ahol a térerő megszűnik, és a természet átveszi az irányítást
A Szigetköz vadregényes világa azonnal, az első pillanatban beszippantott, és amint beeveztünk a sűrű, buja zöld ágrendszerek labirintusába, a város zaja és a mindennapi pörgés a fejemben egy csapásra végleg elcsendesedett.
Itt nem volt folyamatos térerő-vadászat, nem villogtak az értesítések, és eszembe sem jutott az e-maileket nézegetni – az érzékeimet teljesen lefoglalta a víz megnyugtató csobogása, a természeti látnivalók pásztázása. Bármerre néztem, mindenhol láttam valami érdekeset, varázslatosat.
Ráadásul az időjárás is igazán kegyesnek bizonyult, mert a fojtogató kánikula helyett kellemes, 23-25 fokos időt kaptunk, és amikor egyszer menet közben eleredt az eső, egyszerűen csak a partra húzódtunk egy hatalmas eperfa alá, amelynek ágairól még édes gyümölcsöt is szemezgethettünk.
Hódvárak előtt ebédeltünk
Ez a vidék valami olyan mesebeli csodákat rejt, amit korábbi vízi túráim során sehol sem láttam, pedig eveztem már szép helyeken. Ennek megtapasztalásához nyilván kellett a túravezetőnk szakértelme is, aki eldugott, rejtett utakra kalauzolt minket.
Testközelből csodálhattuk meg a háborítatlan élővilágot: láttunk hódvárat, fészkelő szürke gémeket, úszó hattyú- és vadkacsacsaládokat, miközben a vízi növények között a legkülönfélébb halak és békák cikáztak.
Az ebédidőhöz érve pedig egy egészen varázslatos rituálét éltünk meg, amikor mind a hét kenu egymás mellé navigált, a vízen szorosan összekapaszkodtunk, és így, egyetlen hatalmas, ringatózó tutajként fogyasztottuk el a szendvicseinket az egyik szélvédett, csendes szakaszon.
A nap fénypontjaként végül egy eldugott, sekélyes, homokos-kavicsos strandon kötöttünk ki, ahol a fák hűvösében lógathattuk a lábunkat a frissítő vízbe, miközben a bátrabbak még meg is mártóztak.
A nap végére a fizikai fáradtság tetőtől talpig átjárt, de mentálisan olyan tiszta felfrissülést tapasztaltam, amilyenre már nagyon régóta szükségem volt. Tisztában vagyok vele, hogy nem mindenkinek ez jelenti a tökéletes pihenést (úgy tippelem, a mi társaságunkban is volt olyan, aki most jött először és utoljára ilyen programra), és van, amikor igenis a szállodai kényelemre van szükségünk.
Nekem viszont ez a 4-5 óra aktív evezés teljesen kikapcsolta az agyam: egyszerűen mindenre jutott időm, csak éppen arra nem, hogy a feladataimon vagy a gondjaimon rágódjak. Nem is várhatnánk ennél többet egy szabadnaptól…
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
