A húsvéti locsolkodás lehet szép hagyomány. Tényleg. Van benne játékosság, közösség, egy kis gyerekkori nosztalgia. Ha valaki szereti, ha örömét leli benne, szerintem ez egy teljesen rendben lévő hagyomány. Gyakorolja nyugodtan. Csak ne az én lányomon.
Az én lányom ugyanis nem szereti az egész húsvéttal járó hercehurcát. A tojásfestés oké, szívesen osztogatja is az általa festett darabokat. Nem szereti viszont az erős szagokat. Nem szereti, ha váratlanul hozzáérnek. Nem szereti, ha nedves lesz a haja. Az Asperger-szindrómájának része a szenzoros túlérzékenység, de őszintén szólva ez csak egy plusz információ. Nem szükséges, hogy megmagyarázza, miért nem szeret valamit, elég annyi, hogy nem szereti.
Elég kellene, hogy legyen. Olvass még a témában
A horkolás miatt kezdtünk külön aludni, aztán észre sem vettük, hogy elidegenedtünk egymástól
„Örülök, hogy megkért, de utálom a gyűrűmet” – Titkok, amiket évek alatt sem osztottunk meg a párunkkal
Az extrovertált és introvertált emberek teljesen más falszínt választanak a szakértők szerint – magadra ismersz benne?
Túlmegy a határon vagy szükséges szabályozás? A diákok megjelenését akarja szabályozni az iskolánk
Mégsem az. Mert minden évben vannak, akik megsértődnek. Akik értetlenül néznek, amikor azt mondjuk: köszönjük, de nem. Akik szerint ez:
„Csak egy kis locsolás”.
„Csak egy hagyomány”.
„Csak jót akartak”.
Ez a „csak” az, ami igazán fárasztó
Mert a „csak” valójában azt jelenti, hogy az ő szándékuk fontosabb, mint az én gyerekem határai. Hogy a hagyomány fontosabb, mint az, hogy ő jól érzi-e magát. Hogy a saját jó érzésük – hogy ők most valami kedveset tettek – fontosabb, mint az, hogy az a „kedvesség” valójában kellemetlen, sőt, kifejezetten rossz élmény annak, akinek szánják.
Sokan ilyenkor a tradícióra hivatkoznak. És igen, én is tudom, hogy van hagyománya ennek. Hagyománya van, hogy a nők – és kislányok – eltűrnek dolgokat a béke kedvéért. Hogy nem mondanak nemet, hogy nem húznak határt, mert „így szokás”. De talán éppen ez az a pont, ahol érdemes megállni, és azt mondani: ezt a tradíciót nem visszük tovább.
Mert mit tanítok a lányomnak azzal, ha hagyom, hogy valaki megtegye vele azt, amit ő nem szeretne? Hogy a saját komfortja másodlagos? Hogy ha valaki mosolyogva csinál valamit, akkor azt el kell viselni? Hogy a „kedvesség” címkéje mindent felülír?
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
