Anya nélkül felnőni minden gyereknek nehéz, de egy kislánynak különösen fájdalmas, ha hiányzik életéből az anyai melegség.
A tanítás
Még egészen kicsi voltam, amikor apám már utasított, hogy figyeljem, hogyan főz nagymamám és nagynéném – ők segítettek kiskoromban apámnak – mert „nemsokára nekem kell majd helytállnom a konyhában.” Emlékeim szerint tízéves koromtól már teljesen egyedül vezettem a háztartást. Főztem, mostam, takarítottam és még vasaltam is, pedig féltem, hogy megégetem magam.
Egyszóval iskola mellett láttam el egy háziasszony teendőit, mert apám csak sörrel a kezében tévézett, amikor hazajött a munkából. Sosem mentünk sehova és elengedni sem akart, amikor az osztálytársaim szülei, vagy rokonok vittek volna valahova, mert ő „védelmezte az egyszem kislányát.” Ha tiltakoztam, csattant a pofon. Tizenhat évesen nem bírtam tovább és elköltöztem tőle az első szerelmemhez. Soha többet nem kerestem és ő sem engem. Olvass még a témában
A szomorú ok, amiért a fekete kutyákat és macskákat ritkábban fogadják örökbe
„Anyósom ki akar békülni, de nekem nem megy” Bocsássunk meg, vagy búcsúzzunk el a problémás rokonoktól?
Repülőgép szerencsétlenség? 10 dolog, amire elenyészően kevés esélyed van
„Amikor a jelenben élsz, akkor nemcsak létezel, hanem valóban élsz” – 7 lecke a Dalai Lámától
Amikor meghalt, nagybátyám a képembe vágta, hogy hálátlan vagyok, hiszen apámnak köszönhetően erős nő lettem, mert ő „kitette értem a lelkét.” Közöltem vele, hogy nincs más emlékem róla, minthogy ködös tekintettel bámulja a tévét vagy ordít velem. Nem erős nőnek nevelt, hanem passzív feleségnek és mindent magamnak köszönhetek.
