Az az igazság, hogy az egyedüllét az első pillanattól jól esett. Emlékszem, hogy az első héten vettem egy új szett ágyneműgarnitúrát, és a hálószoba másik sarkába húztam az ágyat. Újra csak az enyém volt a szoba. Elképesztően jót aludtam aznap este.
Nem kellett sok időnek eltelnie, és nemcsak hozzászoktam ahhoz, hogy a magam ura vagyok, hanem megszerettem az egyedül lakást. És bár azóta újra van egy stabil, szeretetteljes kapcsolatom, mégsem siettetem az összeköltözést. Mert most már tudom: egyedül élni 35 fölött nem ciki. Sőt, néha ez a legbölcsebb döntés.
A társadalom azonban még mindig mást sugall. Mintha egy párkapcsolat csak akkor lenne „igazi”, ha közös a lakcím, a hűtőmágnesek és a Netflix-fiók. Ha 35 fölött is egyedül élsz, az gyanús. Mintha valami hiányozna, valami nem lenne rendben. Ha egyedül vagy, akkor nyilván nem vagy képes párt találni, ha kapcsolatban éltek külön, akkor biztosan nem is vesz téged komolyan a pasi, hiszen nem bútorozott még össze veled. Az, hogy ezt esetleg te sem igényled még (vagy lehet, hogy soha nem is fogod), a legtöbb fintorgóban fel sem merül, mint lehetőség. Olvass még a témában
Az extrovertált és introvertált emberek teljesen más falszínt választanak a szakértők szerint – magadra ismersz benne?
Ezt hozza 2026. szeptember 7. a numerológia szerint: bőség és erő
„Hallani sem akart róla, hogy aláírja” – ügyvédek gondolatai a házassági szerződésről
Miért próbálom rögtön elviccelni, ha valaki megdicsér? Te is csinálod ezt?
Pedig az én életem most kerek. Úgy is, hogy nem egy kanapén ülünk minden este a párommal, hanem két külön lakásban. És nem, nem érzem úgy, hogy ezzel bármit is „halogatnánk” vagy „nem vennénk komolyan”.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
