A vonatút van, akiket lázba hoz, mint egy kisgyereket, van, akiket pedig már a gondolatától is kiver a víz. Akárhogy is, ha az embernek négy, öt, hat, netalán kilenc órát kell eltöltenie egy fülkében zötykölődve, a végére valószínűleg még a legfanatikusabb vonatrajongók is alig várják, hogy leszálljanak.
Útközben pedig a kerekek monoton kotyogására valószínűleg mindenkinek hasonló gondolatok idéződnek meg a tudatában.
1/7 Csak nehogy ide üljön be!
„Ne ide üljön be, ne ide üljön be, ne ide üljön be…” – mantrázzuk minden állomáson, ahol felszáll valaki a kocsinkba, és csak a szemünk sarkából figyeljük, ahogyan a fülkénk mellett elhaladva beles, mert szemkontaktust nem merünk létesíteni vele.
Nem mintha bármit is változtatna, hogy eggyel több vagy kevesebb széken üldögél valaki, ilyenkor mégis úgy érezzük, mintha egy idegen telepedett volna a konyhai kisszékre otthon.
A cikk a hirdetés után folytatódik a következő oldalon, lapozz!