Öt méter hosszú, több mint 400 kilogrammos krokodil harcolhatott egy csaknem 18 méteres, óriási kígyóval a világ egyik legrégebbi esőerdejének tavában, 60 millió évvel ezelőtt – állítják a tudósok.
A Titanoboa a valaha élt legnagyobb kígyó lehetett, és létezéséről már régebben is tudtunk, a régészek és biológusok azonban csak most fedezték fel, hogy ezek az állatok ugyanabban a tóban úszkálhattak, ahol a félelmetes méretű krokodilok is. Még ma is hátborzongató elképzelni, milyen lehetett, amikor ez a két állat összecsapott.
A Historical Biology című lapban megjelent tanulmányban az óriás krokodilt Anthracosuchus balrogus néven említik, és a tudósok megállapítják, hogy egy helyen és egy időben élhetett a titanoboákkal. A hatalmas krokodilra utaló nyomok Kolumbia északi részén, egy szénbányában kerültek elő, a kövek rétege pedig ugyanabból a korból származik, amikor a kígyóbestiák is uralták a tájat.
A hatalmas krokodil neve egyébként Tolkien világhírű fantasyjában, A gyűrűk urában szereplő szörnyetegre, Balrogra utal, aki Középfölde legnagyobb és legjelentősebb bányájában, Móriában él a történet szerint. Nem kell sok fantázia hozzá, hogy megértsük, miért ez a név jutott eszébe a régészeknek, amikor a szénbánya mélyén az egykori fenevad maradványaira bukkantak.
Maga a lelet persze csak a laikusok számára tűnik hátborzongatónak, a tudósok inkább kivételes lehetőséget látnak benne.
A krokodil maradványai ugyanis már nem harapnak, ellenben rengeteg dolgot elárulhatnak arról, hogyan sikerült a krokodiloknak alkalmazkodniuk a változó környezethez, hogy lehet, hogy évmilliókon keresztül életben maradtak, és miképpen változtak, illetve váltak el egymástól a különböző fajok – magyarázta Alex Hastings, a Martin Luther Universität Halle-Wittenberg doktorandusz kutatója.
„Mindenki azt hiszi, hogy a krokodilok élő kövületek, amelyek semmit sem változtak az elmúlt 250 millió év alatt, de a mostani leletek azt bizonyítják, hogy ez nem egészen így van” – tette hozzá Hastings, aki szerint nagyon gyorsan egyértelművé vált, hogy a négy fosszília különbözik minden korábbi, eddig azonosított fajtól.
Arról, hogy eddig ismeretlen fajjal van dolguk, elsősorban a szögletes koponya árulkodott, ami egyetlen más példánnyal sem mutatott egyezést. Az Anthracosuchus balrogus így már a harmadik olyan ősi krokodilfajta, amelynek nyomaira Cerrejonban, a világ egyik legnagyobb külszíni szénbányájában bukkantak.
Az első példányok valószínűleg 75 millió évvel ezelőtt, az Atlanti-óceánon keresztül úsztak erre a területre, és valahogyan túlélték azokat az eseményeket, amelyek a dinoszauruszok kihalásához vezettek.
Az óriási krokodilok a paleocén korban, Cerrejon területén éltek, halakat és teknősbékákat ettek, és bár a környezetük változásaihoz jól alkalmazkodtak, a titanoboák komoly veszélyt jelenthettek rájuk.
A tudósok szerint időnként előfordulhatott, hogy a két óriásragadozó összetalálkozott, és a titanoboa, mint a terület legnagyobb ragadozója, igyekezett mindent megenni, ami csak az útjába került, és a száján befért. A kutatók szerint még a csaknem fél tonnás krokodilnak sem volt sok esélye az óriáskígyó fojtógyűrűivel szemben.