A gondoskodás ára
Mit üzen ez számunkra? Hát elsősorban azt, hogy a „jóban-rosszban, egészségben-betegségben” gyakran csak addig érvényes, amíg a nő gondoskodik. Amíg ő tartja egyben a háztartást, figyel a gyógyszerekre, bevásárol, főz, takarít – mindezt gyakran úgy, hogy közben dolgozik és az unokákra is figyel. De ha kiesik a szerepből, ha segítségre szorul, sok férj nem tud – vagy nem akar? – lépni.
Tegyük hozzá, ez a megállapítás továbbra sem igaz minden férfire, de a statisztika egyértelmű képet fest. Az, ahogy szocializálódtunk, nagyon erősen hat, tapasztalatom szerint nem csak a kutatásban szereplő generációra. Még minket is javában arra neveltek, hogy legyünk gondoskodók, ne „hisztizzünk” és ne foglalkozzunk a fájdalmunkkal, önmagunkkal annyit. Közben lasszóval kell fogni azokat a férfiakat, akik szerint a háztartási feladatok nem kizárólag a nőkre tartoznak és nem csak egy nő gondoskodhat, ápolhat egy kapcsolatban.
Ezek után nem is csoda, hogy amikor a nő megbetegszik, az a családi rendszer egészét boríthatja, és a férj könnyen úgy érezheti, hogy a házassága már nem működik. Pedig valójában ő az, aki nem tud alkalmazkodni.
