Pontosan fél éve jött az ötlet, hogy el kellene látogatnom Nápolyba, ahol Julia Roberts beleharapott abba a híres nápolyi pizzába. Mivel már amúgy is tervben volt egy legjobb barátnős kiruccanás, ez volt a tökéletes alkalom arra, hogy meghódítsuk ezt a várost.
Nápolyi félelem
Őszintén mondom, hogy talán még soha nem féltem annyira, mint a megérkezésünk utáni egy órában. A taxisöfőr részletesen elmondta, hogy a szűk kis utcán merre kell haladnunk, és mivel ott már nem fért be kocsival, az utolsó pár száz métert gyalog kellett megtennünk. Azzal tisztában voltunk, hogy a táskánkat az itthoninál szorosabban kell majd fognunk, de a kezdeti sokknál ez volt a legkevésbé kellemetlen tényező.
Ha találkoztál már rossz arcokkal, akkor azt szorozd fel százzal és nagyjából az fog közelíteni a nápolyi kiadáshoz.
A szívem a torkomban dobogott és minden erőmmel azon voltam, hogy eljussunk a szállásig. Nyilván az sem nyugtatott, hogy férfi híján sokkal kiszolgáltatottabb helyzetben voltunk. Megérkezve a szállásra (ami egyébként a városközpontban volt), nyugtáztuk, hogy lehet Nápoly mégsem volt a legjobb választás.
Kimerészkedve az utcára
Minden bátorságunkat összegyűjtve, miután lepakoltuk a bőröndöket, elhagytuk a szállodát és kimerészkedtünk az utcára. Szerettem volna átélni az igazi nápolyi életérzést, ezért elhatároztam, hogy adok egy esélyt a városnak (és milyen jól tettem☺). Első megállónk egy hangulatos étteremben volt, ami a szállástól tíz méterre volt, biztonságos távolságban.
Az utazás miatt kellőképp kimerültek voltunk, de ezen segített egy isteni margherita pizza és prosecco. Ez elegendő bátorságot adott egy esti sétához is az utcánkban, ami egyszerűen lenyűgöző volt. Egész este nyüzsgés, élet volt, az olaszok pedig még késő este is a legnagyobb életerővel szólítottak le minket. Ekkor már éreztem, hogy nem lesz baj…
Az igazi Nápoly
Tervben volt, hogy megnézzük a főbb látványosságokat, de én az a fajta turista vagyok, aki nem szeret órákig templomokban és múzeumokban időzni, inkább a helyi életérzést szeretem átélni. Ez sikerült is, hiszen már második napon ellátogattunk a Da Michele pizzériába, ahol Julia Roberts is élvezettel falatozott. A valóság kicsit kiábrándítóbb volt, ugyanis üres asztal híján mindenki az utcán evett és ezt egy hosszú sorban állás előzte meg. Nem bántuk meg, mert a pizza kárpótolt minket, tényleg egész más, mint itthon.
Ellátogattunk abba a pizzériába is, ahol a világ első margherita pizzája készült, nos ott sem ért csalódás.
Összességében Nápolyban bárhol ehetsz pizzát, mindenhol jól jársz. Esténként már annyira bátrak voltunk, hogy eljártunk koktélozni is és mivel a hely tele volt emberekkel, valahogy elmúlt minden félelmünk. Inkább csak azt kell megszokni, hogy az ottaniak sokkal közvetlenebbek, teljesen máshogy viszonyulnak egymáshoz.
Sorrento és Procida
Mindenképpen szerettük volna megnézni Sorrentót és Procidát. Utóbbi egy közeli sziget, ami teljesen elvarázsolt minket. Nagyon kevesen élnek ott, turisták is csak elenyésző számban fordulnak meg arra, valahogy mindenki Caprit veszi célba. Pontosan ezért választottuk ezt a szigetet. Tudtuk, hogy nem lesz tömeg, látnivaló, viszont annál több.
Feljutva a sziget legmagasabb pontjára, csodás kilátásunk volt, ami örökre beleégett a szemembe. Ezzel a nyugalommal szemben, Sorrento sokkal pezsgőbb, turistákkal zsúfolt hely, de ezt leszámítva csodás. Nápoly szöges ellentéte, itt már a táskánk is sokkal nagyobb biztonságban volt. Megkóstoltuk az utánozhatatlan olasz fagyit, eredeti sorrentói citromból, ami maga volt a mennyország.
Vissza Nápolyba?
Bár Nápoly hatalmas élmény volt és a végére egész megszerettem, de nem hiszem, hogy ez újból egy bakancslistás hely lesz a szívemben. Az ottani pezsgés felejthetetlen, de a környező szigetek sokkal több és élhetőbb élményeket tartogathatnak a turisták számára.
Egyszer mindenképpen érdemes ellátogatni Nápolyba, hiszen azért vannak kifejezetten szép részei, de mégis sokat ront az összképen a város közbiztonsága és a hatalmas kosz.
Azzal mindenki jó, ha tisztában van, hogy a nápolyi utcák nem a tisztaságukról híresek, ráadásul mindenhol uralkodik egy meglehetősen erős szag, ami elől nem lehet menekülni. Mindezt leszámítva, az élmény felejthetetlen volt, nem mellesleg, hogy ezt a legjobb barátommal oszthattam meg.