Amikor a szeretet és a bántás összemosódik
Az egyik legnehezebb pont ebben az egészben, hogy ezek a mondatok szinte mindig szeretetteljes kontextusban hangzanak el. A nagymama közben simogatja a gyerek fejét, süteményt tesz elé, megöleli búcsúzáskor. A gyerek pedig nem tudja szétválasztani a gondoskodást a bántó megjegyzéstől, ezért gyakran mindkettőt egyszerre tanulja meg: hogy a szeretet néha együtt jár azzal, hogy megmondják neki, mi baj van vele.
Ez az összemosódás az, ami miatt felnőttként is nehéz feldolgozni az ilyen emlékeket. Nem lehet egyszerűen megharagudni valakire, aki egyébként az egyik legfontosabb szeretetforrás volt a gyerekkorban. Marad helyette egy furcsa, nehezen megnevezhető érzés, ami olyankor tör felszínre, amikor valaki évekkel később egy hasonló mondatot mond, és az illető nem is érti, miért reagál rá ennyire élesen.
A legtöbb nagymama minden bizonnyal másképp mondaná ezeket a mondatokat, ha tudná, hogy az unokája felnőttként is magával cipeli őket. Csak épp ritkán derül ki, melyik mondat lesz az, ami megragad, és melyik az, ami tényleg csak egy röpke pillanat marad egy konyhai délután emlékei között. Olvass még a témában
Kapcsolódó cikk a következő oldalon:
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
