– Mi köze hozzá, hogy mit csinálok? Nem kértem senkinek sem a tanácsát! Majd ÉN tudom, hogy mihez kezdek az örökségemmel! – kiabálta magából kikelve, és egyértelműen tudtára adta a mögötte sorakozó rokonságnak, hogy senkit sem lát szívesen a portáján.
Mindenki értette a célzást.
– Rendben, fiam. Te tudod. A Te életed – nézett rá szomorúan a férfi, majd egy borítékot tett az ablakpárkányra – Mi mindenesetre hagyunk itt egy kis pénzt, hogy könnyebben boldogulj. Olvass még a témában
Sanyi eltette a borítékot, majd hirtelen elhatározással keresett egy papírlapot, és nyomtatott betűkkel felírta: „SZOMBATON 10 ÓRÁTÓL HAGYATÉKBÓL MARADT CIKKEKBŐL KIÁRUSÍTÁST RENDEZEK. AKI SZERETNE OLCSÓN VÁSÁROLNI, JÖJJÖN” Kiragasztotta a kapura, majd visszatérve a lomos lakásba ünneplőruhástól bedőlt apja gyűrött – piszkos ágyneműjű ágyába. „Naná, hogy ÉN tudom, mit kezdek az életemmel. Az ÉN életem – úgy fuserálom el, ahogy azt a kedvem tartja.”
