Nem volt, aki eltemettesse. Nem azért, mert egyes–egyedül, rokonság, és barátok nélkül élt – nem. Pusztán csak azért, mert erre nem akart pénzt áldozni senki. A fia sem, akivel immár hat éve nem sokat tudtak egymásról. Nem tudtak, mert a fiú anyja halála után elmenekült a szülői házból: édesapja alkoholizmusa elviselhetetlenné tette az életét.
Akkor azt hitte, le bírja vetkőzni a rossz beidegződéseket, de mára bebizonyosodott ő sem képes küzdeni a problémákkal, s a könnyebb utat választva az italozás mellett döntött. Az önkormányzat által lebonyolított temetésre is ittasan érkezett, és igencsak meglepődött, amikor látta mennyien vesznek végső búcsút az ő – ahogy ő fogalmazott – „elfuserált” édesapjától.
A temetés után dülöngélve fogadta a részvétnyilvánításokat, és alig várta, hogy hazamehessen. „Haza” – kesernyésen elmosolyodott – a ház alig látszott ki az embermagasságú gazból, és annyira leromlott – elhanyagolt állapotban volt, hogy félő volt: rövidesen összedől.
– Na, Sanyikám! Itt hagyott bennünket az öreged! Becsüld meg, ami utána maradt. Hisz, ahogy hallom a nagyvárosban sem sikerült boldogulnod– veregette meg a vállát a keresztapja, miközben megpróbáltak átvágni az őserdőszerű növényzeten.
– Mi köze hozzá, hogy mit csinálok? Nem kértem senkinek sem a tanácsát! Majd ÉN tudom, hogy mihez kezdek az örökségemmel! – kiabálta magából kikelve, és egyértelműen tudtára adta a mögötte sorakozó rokonságnak, hogy senkit sem lát szívesen a portáján.
Mindenki értette a célzást.
– Rendben, fiam. Te tudod. A Te életed – nézett rá szomorúan a férfi, majd egy borítékot tett az ablakpárkányra – Mi mindenesetre hagyunk itt egy kis pénzt, hogy könnyebben boldogulj.
Sanyi eltette a borítékot, majd hirtelen elhatározással keresett egy papírlapot, és nyomtatott betűkkel felírta: „SZOMBATON 10 ÓRÁTÓL HAGYATÉKBÓL MARADT CIKKEKBŐL KIÁRUSÍTÁST RENDEZEK. AKI SZERETNE OLCSÓN VÁSÁROLNI, JÖJJÖN” Kiragasztotta a kapura, majd visszatérve a lomos lakásba ünneplőruhástól bedőlt apja gyűrött – piszkos ágyneműjű ágyába. „Naná, hogy ÉN tudom, mit kezdek az életemmel. Az ÉN életem – úgy fuserálom el, ahogy azt a kedvem tartja.”
Megjegyzem: sikerült neki…