Akkor azt hitte, le bírja vetkőzni a rossz beidegződéseket, de mára bebizonyosodott ő sem képes küzdeni a problémákkal, s a könnyebb utat választva az italozás mellett döntött. Az önkormányzat által lebonyolított temetésre is ittasan érkezett, és igencsak meglepődött, amikor látta mennyien vesznek végső búcsút az ő – ahogy ő fogalmazott – „elfuserált” édesapjától.
A temetés után dülöngélve fogadta a részvétnyilvánításokat, és alig várta, hogy hazamehessen. „Haza” – kesernyésen elmosolyodott – a ház alig látszott ki az embermagasságú gazból, és annyira leromlott – elhanyagolt állapotban volt, hogy félő volt: rövidesen összedől.
– Na, Sanyikám! Itt hagyott bennünket az öreged! Becsüld meg, ami utána maradt. Hisz, ahogy hallom a nagyvárosban sem sikerült boldogulnod– veregette meg a vállát a keresztapja, miközben megpróbáltak átvágni az őserdőszerű növényzeten. Olvass még a témában
– Mi köze hozzá, hogy mit csinálok? Nem kértem senkinek sem a tanácsát! Majd ÉN tudom, hogy mihez kezdek az örökségemmel! – kiabálta magából kikelve, és egyértelműen tudtára adta a mögötte sorakozó rokonságnak, hogy senkit sem lát szívesen a portáján.
