„Boldogtalan vagyok.”
„Félek”, „Szomorú vagyok”, „Magányos vagyok” – ezek azok az érzések, amelyeket a legtöbbünk megpróbál elrejteni. A társadalom gyakran sugallja, hogy az ilyen jellegű érzelmek kimutatása a gyengeség jele, azonban valójában az érzelmek őszinte elismerése rendkívüli erőt igényel.
Amikor képesek vagyunk szembenézni és elfogadni ezeket az érzéseket, az megnyitja az utat a gyógyulás és a belső béke felé. Az érzelmi állapotok az élet természetes részét képezik, ezért nem szabad elnyomni őket. Az elfojtott érzelmek előbb-utóbb utat törnek maguknak, gyakran olyan módon, amely távol áll attól, amit szeretnénk.
