Vannak helyek, ahol könnyebb boldogulni, vagy ez teljes mértékben a felkészültségen és előre tervezésen múlik?
Ádám: Leggyakrabban csak az anyagiak kerülnek szóba külföldre költözésnél („de jó ott, mert sokat lehet keresni”), pedig a boldogulásnak a gazdasági mellett társadalmi és lelki része is van. Vagyis hogy mennyire tudok együtt élni a helyiekkel, mennyire kompatibilis velem az a kultúra, humor, környezet, és egyáltalán hogyan érzem magam abban az életben.
Vannak a világon befogadóbb helyek és kevésbé befogadóbb helyek — ország- és városszinten is. Ezért is érdemes tájékozódni.
Általános érvényű szabály, hogy minél multikulturálisabb egy város, annál barátságosabb a bevándorlókkal, annál könnyebb az együtt élés és a beilleszkedés. Az Egyesült Királyságba költözőknek például azt szoktuk javasolni, hogy nézzék meg, a kiszemelt célvárosaik közül hol milyen arányban szavaztak az EU-ban maradásra: minél magasabb ez az arány, annál befogadóbb környezetre számíthatnak.
Lívia: Fontos szempont, hogy nem lehet úgy beállítani egy másik országba, hogy engem mindenki fogadjon el, de én nem fogadok el senki mást. A Magyarországról kivándorló mindenhol máshol bevándorló, és ezt érdemes tudatosítani. Nem fogja jól érezni magát az, aki semmilyen mértékben nem hajlandó megtanulni a befogadó ország nyelvét és kulturális működését abból a félelemből, hogy a beilleszkedés a magyar identitása elrejtését vagy megtagadását jelenti. Pedig lehet otthonnak érezni Angliát, Németországot és Új-Zélandot úgy, hogy közben megmarad az ember magyarnak. Nem a „külföldön élő magyar” címkével kell azonosulni, hanem sokkal megengedőbb szemlélet az, hogy „én egy ember vagyok, aki egyébként magyar, és akinek most ez az otthona.” Ezek nem zárják ki egymást. Olvass még a témában
