Melyek a legnagyobb tévhitek, melyek ma a köztudatban élnek a külföldön éléssel kapcsolatosan?
Ádám: A legfélrevezetőbb dolog a külföldre költözéssel kapcsolatban, hogy a legtöbb sajtótermékben még mindig nagyon végletesen beszélnek róla. Így jött létre az a paradox helyzet, hogy egymásnak teljesen ellentmondó „alapigazságok” léteznek egyszerre a fejekben.
Külföldön kolbászból van a kerítés, de minden magyar mosogat egy szálloda pincéjében. Sokkal jobban lehet keresni, de tizenhatágyas pincékben kell nyomorogni. Előrébb tart a demokrácia, de nem lehet beilleszkedni, és senki sem fogad el.
Az ilyen általánosságok sehova sem vezetnek, csak pánikkeltésre meg szivárványos unikornis-utópiák rajzolására jók.
Lívia: Külföldre költözni tényleg egy nehéz és komplex folyamat. De azt látjuk a magunk és barátaink példáján is, hogy meg lehet csinálni, és megéri. Sokaknak a külföldre költözés egybeesik azzal az önismereti kérdéskörrel, hogy mik az értékeim, miket tartok fontosnak az életben, hol képzelem el magam 10 év múlva. Mi imádtuk a Budapesten töltött húszas éveinket, és harmincon túl úgy éreztük, környezetváltozásra van szükségünk. Azt a környezetet pedig, ami most kulturálisan és lelkileg a leginkább illik hozzánk, egy dél-angol tengerparti kisvárosban találtuk meg. Olvass még a témában
Ádám: Ezért sem kell túlmisztifikálni a költözést, és máris egy csomó súly leesik róla. A környezetünkben azt látjuk, hogy annak sikeres a költözése, aki pragmatikusan áll hozzá: ezt szeretném, és ezt az utánajárásom alapján ebben az országban és városban találom meg, majd nekilátok, hogy megvalósítsam ezt az életet — aztán amikor már ott vagyok, továbbra is figyelem magamat és az igényeimet. Ez a kulcsa annak, hogy ne csak technikailag legyen sikeres a költözés, hanem hogy az ember tényleg olyan életet teremtsen magának, amiben jól érzi magát.
