A gyermekek a leghitelesebb mesterek, akikben nem csalatkozhatunk
A gyermekeink a legtermészetesebb mestereink. Meg tudják szólítani a bennünk élő gyermeki lényünket. Megtanítanak bennünket arra, hogy hogyan éljünk a jelenben, a mostban – mely tudás átadására egynéhány tanító – köztük Eckhart Tolle is – az életét tette fel. A gyermekeinkkel való együtt-fejlődésünk során megfigyelhetjük, hogy a mesterkéltség csírája sem található meg bennük. Természetesek. Társaikat személyválogatás nélkül annak látják, amik valójában: embereknek. Nincsenek előítéleteik. Nem bőrszín, nemzetiség, vallási hovatartozás, társadalmi rang, vagyon vagy intelligenciaszint alapján válogatják meg barátaikat.
A gyermekek nem csupán ismerik és élik a szabadságot, hanem minden túlzás nélkül kijelenthető: ők maguk a megtestesült szabadság.
Nem keresik az élet értelmét, hanem élik azt. Fel sem merül bennük saját életük értelmének, értékének a megkérdőjelezése, hiszen tudják azt. Ők OTT VANNAK az életben. Vitalitásuk, energiaszintjük, sziporkázásuk, játékosságuk tanúskodik minderről. Képzelőerejük, kreativitásuk bámulatos. A valóság és a mese világa sokáig összemosódik. Kérdőn tekintenek ránk, ha feltesszük számukra azt a kérdést, hogy miért keresik a tündéreket a gyümölcsfa levelein. „Hiszen ott vannak! Alakváltók. Ha veszélyt sejtenek, akkor levéllé, virággá, szitakötővé formálódnak.” – hangzik válaszuk. Olvass még a témában
Jelenlétükkel betekintést nyerhetünk a paradicsomi állapotokba. Avagy méginkább érzésekre és megnyilvánulásokra. Ha gyurmáznak rajzolnak, festenek, legóznak, akkor nem csak egyszerűen „játszanak”, hanem valósággal „teremtenek”. Figyeljük csak meg ilyenkor az arcukat. Szinte meditatív állapotba kerülnek.
