Ha megkérdeznél tíz embert, hogy kik is ők valójában, kilenc biztosan a munkájával kezdene. Több ilyen felmérést végeztek már erre vonatkozóan és mindenki a munkájával, vagy a családi állapotával kezdte a mondatát. Márpedig a kérdés úgy hangzik valójában, hogy ki vagy a munkád, párod, családod, barátaid nélkül? Csak te, pőrén, csupaszon. Ugye, hogy ez már nem olyan egyszerű? Amint belekerülünk egy munkába, vagy párkapcsolatba, azonnal azzal azonosítjuk magunkat, pedig voltaképpen ez csak menekülés a valódi kérdés elől.
Sokkal könnyebb azt mondani, hogy XY felesége, anyja, barátnője vagyok, vagy éppen sikeres cégvezető, divatguru, üzletasszony. Ezek címkék, melyek mögött könnyű elbújni, ugyanis az embereket elvakítják a külsőségek. Jó példa erre, mikor egy hírességgel találkozunk. Azonosítjuk őt a tehetségével, az elért eredményeivel és felruházzunk sok nem létező képességgel. Pedig lehet, ha benéznénk a függöny mögé, nem tetszene az, amit valójában látnánk. Tehát ő lehet, hogy nem egy sikeres énekes, színész, előadó, hanem csak egy félénk, traumatizált ember, hasonló belső vívódásokkal.