Utazás / Otthon

Misztérium és vadregény – a Skót-felföld bűvöletében

A Skót-felföld komor romantikája tinédzser koromban ivódott belém, amikor a Hegylakó című film ment a mozikban. Vágyódó lelkesedéssel bámultam a halhatatlan Connor MacLeod kalandjait, és több tucatszor végigbőgtem a slágerré vált betétdalt, a Bonnie Portmore-t (mert az ember inkább választja a röpke emberöltőt azzal, akit szeret, mint az örökkévalóságot nélküle). Nemrég pedig végre élőben is eljutottam erre a különös helyre.

Skócia, felföld, vadság és regény, no meg persze romantika – mindenkinek vannak bakancslistás vágyálmai, számomra a „Highlands” egy ilyen hely. Utunkat az ókelta istenek azzal tették kalandossá, hogy percenként és mérföldenként változtatták az időjárást. Átéltük a tavaszt, nyarat, őszt és telet, zsinórban egymás után. A szélvihar, a rikító napsugár, a jeges eső kis túlzással szinte percenként váltotta egymást, és a szeszélyes skót klíma fenséges pompájában mutatta be a világ egyik legmegkapóbb vidékét. Stirling megyét elhagyva a skót tóvidéken, a Loch Lomond-on keresztül érkeztünk a felföld kapujába, amit hatalmas tábla jelez, „Fáilte don Gháidhealtachd” felirattal, ami gael nyelven annyit tesz: „Isten hozott a felföldön!

Misztérium és vadregény – a Skót-felföld bűvöletében

A vihar és napfény festette dupla szivárványok ívelték a hegyi szerpentineket, melyeken felkapaszkodtunk az emelkedőkre. Hosszú mérföldeken keresztül nem láttunk embert, csak állatot, bárányokat a szabálytalanul felkockázott, alacsony kőfalakkal elkerített zöld legelőkön. Skócia alacsony népsűrűsége már szinte „népritkaság”, ezért is kedvelem ezt az országot annyira.

Glencoe, vagyis Siralom Völgye a neve annak a sekély és mély lankának, amely Dickenstől az „óriások temetője” nevet kapta. Habár ősi, lázongó klánok vére öntözte a sziklás talajt, a szomorú történelem ellenére is elragadtatott áhítatot és komorságot érez az ember, amikor széttekint a tájon. Nem hiába, hiszen itt mészárolták le angol katonák a MacDonald klán tagjait 1692-ben. Ováció, csodálkozó döbbenet, katarzis váltogatták egymást bennem.

Az elfogódott hangulatot egy északi kisvárosban, Ballachulish legjobb fogadójában oldottuk fel, tejes teával, sajtos felfújttal, scone-nal és répatortával. Mindezt stílszerűen a befűtött kandalló melegénél, ami nem luxus, hanem alaptartozéka ezen a rideg földdarabkán épült minden lakóháznak, szállodának vagy pubnak.

Továbbutaztunk a vidék egyik legnevezetesebb pontjához, a Three Sisters-hez, ami három egymásba kapaszkodó hegycsúcs neve a Glen Valley lankáin. Itt már sok turistával találkoztunk, a buszok egymás után faroltak be a kiépített kilátóhoz, hogy utasaik ámuldozva fotózhassák a pazar panorámát. Edinburgh-ból naponta több busz érkezik a felföldre, és 1-2 napos szervezett program keretén belül mutatja be a fenséges táj frekventált látnivalóit. Skóciában többek között az a jó, hogy emberi léptékű, bejárható távolságú ország. Belátható időn belül eljutsz egy jelentős várig, a felföldig, a Loch Ness-ig, vagy akár a Hebridákig.

Misztérium és vadregény – a Skót-felföld bűvöletében

Ahogy szememmel lassan körbepásztáztam a fenséges szcénát, újra megfogalmazódott bennem a kérdés: mi lehet ebben a kopár, keresztény istenektől elrugaszkodott, klánok vérével öntözött, mohos sziklákkal és hangás mocsarakkal teli vidékben, ami ennyire elbűvöli az embert? Mi lehet benne, ami könnyesre dobogtatja e karakán kis skót nemzet minden egyes tagjának a szívét? Mi lehet benne, ami annyira lenyűgöz engem, hogy nem enged szabadulni? Mi lehet benne, ami olyan mélységesen megihlette a skótok „Petőfijének”, Robert Burns-nek a lelkét?

Nálam valószínűleg a popkulturális filmélmények, a Rob Roy és a Rettenthetetlen pátosza is visszaköszön ebben az áhítatban. De az is lehet, hogy csak egyre közelebb áll hozzám egy olyan emberibb világ, ahol mérföldeken át nem látni senkit a bárányokon kívül, és békés „civilizálatlanságban”, biztos távolságban élnek a gyéren elszórt hegyi cottage-ok lakói egymás mellett.

A felföld misztikus és gyönyörű, minden évszakban az – főleg most, hogy a szikláiról hatalmas opálfehér ködgomolyag kúszik le a völgyekre, delejes szépséget adva a zord tájnak. Fenséges és nyugodt, archaikusan méltóságteljes vidék. Ugyanakkor minden sziklaszirtje zajos történelmi időkről mesél.

Misztérium és vadregény – a Skót-felföld bűvöletében

Skócia legtöbb szeglete – így a felföld is – kopár és sziklás, vad széltől tépázott és komor. Mégis a világ egyik legigézőbb tája. Ahol nem követ minket a főúton egy autós sem, ahol csak elvétve találkozunk turistákkal, ahol bárányokon és rőtvörös skót hegyi szarvasmarhákon kívül állat is alig akad. Sajnos nem lehet itt lakni, még szálló is alig van a Highlands szívében. Ezzel együtt munka sincs, térerő sincs – és tulajdonképpen ezek meg is adják azt az alaphangulatot, amiért valójában vonzó és rabul ejtő a táj. Misztikus történelmi régió ez, lenyűgöző szépséggel, mely hasonlóan mély, szeretettel teli és fájdalmas érzéseket kelt az emberben, mint a honvágy. Vagy a reménytelen és beteljesületlen, örökké tartó plátói szerelem.

Képek forrása: inigocia/Depositphotos.comrixipix/Depositphotos.com, tomeversley/Depositphotos.com

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást