Irigykedve nézem azokat az idős párokat, akik egymás kezét fogják egy életen keresztül. De mi lehet az élethosszig tartó házasság titka?
Házasság és válás
Jó közhely: száz évvel ezelőtt jóval fiatalabban házasodtak az emberek, és komolyabban vették a házasság fogalmát. Ma minden második házasság válással végződik. Ott maradnak a gyerekek a két szerető szülő között, a levegőben, vesztesként, sérült lélekkel.
Pszichológusok egész hada próbálja ezeket a sebeket a család tagjain begyógyítani. Valljuk be, az emberek nagy része csak botorkál az életben, mint egy világtalan, miközben saját magán és szerettein is komoly sebeket ejt – anélkül, hogy akarná.
Az első házasság
Vannak, akik nem teketóriáznak, belevágnak, és vannak, akik még harmincévesen is keresik az ,,igazit”. Valóban az igazit, a nagy Őt kell keresnünk? Úgy gondolom, inkább magunkat kell megtalálni ahhoz, hogy stabil legyen egy házasság, kapcsolat.
Az élet túl hosszú ahhoz, túl sok minden történik, hogy egy nyugalomban, állandóságban hibernált állapot legyen. Tehát minden csak az akaraton múlik (az extrém eseteket kivéve): ki akarok-e tartani? Két önmagát és a másikat értékelő ember, akik tudják, hogy mi a cél, könnyebben kitart egymás mellett. A lelki érettség nem kor kérdése.
Egyre több jó példa
Újra ,,divat” lett az ártatlanság. Vannak kamaszok, akik – ugyan eljárnak bulizni – nem bonyolódnak bele felesleges – akár spontán szexuális – kapcsolatba. Azok a fiatalok, akik komplexebben látják a világot, szétesett családban nőttek fel, már nem feltétlenül választják szüleik útját, nem biztos, hogy lehetőségnek gondolják a válást.
Tanulnak a hibákból, nagyobb akarattal állnak a dologhoz, mint szüleik. Javít az helyzeten az is, hogy egyre nagyobb szerepe van a hitnek, vallásnak, ami – ha nem is igazán értik – irányt, vázat ad a fiataloknak, melyet aztán saját élettapasztalataik alapján alakíthatnak.
Az anyagi kérdések
A házasságok nagy része anyagi okok miatt bomlott fel az elmúlt jó pár évben. Az erkölcsök lazulása, a hit mellőzése mellett a kommunizmus időszakában elkényelmesedtünk: mindenkinek volt munkája, lakhatása, biztonsága, azaz életútja. Ma a biztonságot olyan dologban kell keresni, mint egy társ, aki kitart mellettünk mindenben és ugyanabban az irányban evez.
Ezt a társat, a társadalom kulturális és anyagi differenciálódása miatt igen nehéz megtalálni. Családalapítás szempontjából visszakerültünk abba a korba, amit dédnagyanyáink éltek: a hit és a házastársban való bizalom az egyetlen biztos pont.
Az élet egy lutri
A házasság, ahogy az élet is, egy lutri. Nem tudhatjuk, hogy milyen szerencse vagy szerencsétlenség ér, azt sem számíthatjuk ki, hogy kik maradnak és kik tűnnek el az életünkből. Nem tudjuk mennyit fog változni a hosszú évek alatt házastársunk, hiszen sok más ember is hatással lesz majd jellemére.
Hiába gondolkozunk napestig, nem látjuk a jövő terheit. Így nem marad más, mint némi fontolgatás után dönteni. Akiben csak futólag is felmerül a ,,nem” szó, az inkább mondjon a házasságra nemet.
Házasságban élni
A fő kérdés nem az, hogy minden paraméternek megfelelő-e a partner, hanem az, hogy akarok-e házasságban élni? A házasságra való felkészülés nem egyenlő az esküvőre való készülődéssel, annak hosszan tartó szervezésével, a részletes házassági tervvel.
Inkább jelenti azt, hogy hogyan tudok megküzdeni majd azzal, ha az bánt engem, vagy visszaél bizalmammal, aki szeret. A házasság mindig csak egy (az éppen aktuális) napig tart: ezek a megélt napok teszik ki az életet. Minden napot úgy kell benne elkezdeni, mintha a legelső lenne.