Korábbi cikkünkben összegyűjtöttük, melyek a kötődő neveléssel kapcsolatos legnagyobb tévhitek, ezúttal pedig gyakorló anyukákat kérdeztünk meg, milyen félreértésekkel, kritikákkal találkoztak szemléletük miatt.
🎥 Jobb ember vagy, mint hinnéd, ha ez az 5 dolog jellemző rád
1/8 Lilla (30), egy 10 hónapos kisfiú anyukája
„Szerintem az az egyik legnagyobb tévhit, hogy néhányan azt gondolják, hogy van egy bizonyos mindenkire vonatkoztatható receptje a kötődő nevelésnek, amit követni kell.
Miközben pont az a lényeg, hogy a saját gyermeked és családod igényeire válaszolsz. Nem könnyű feladat kezdő anyaként megismerni a gyermekünk jelzéseit, ezért sokan szeretnének fogódzókat, amik mindig beválnak. Valójában kevés ilyen van, ha van egyáltalán.
Ami nekem működik, másnak nem biztos.”
2/8 Edit (33), egy másfél éves kislány anyukája
„A kötődő neveléssel kapcsolatos egyik legnagyobb tévhit szerintem a mozgásfejlődéssel kapcsolatos. Néhányan azt gondolják, ha a gyerek sokat van kézben, hordozva, akkor ez korlátozza a mozgásban és gátolja a fejlődésben.
Az altatással kapcsolatban is vannak tévhitek. Ringatva, szoptatva altatom a másfél éves lányomat, és többször mondták már nekem, hogy már egyedül kellene elaludnia, így elkényeztetem, és soha nem fog majd tudni egyedül elaludni.
Tudtommal a tapasztalatok és a kutatások szerint kb. 3 éves kortól „várható el” egy gyerektől az egyedül elalvás képessége, addigra érik meg rá.”
„Az első tévhitet már maga az elnevezés generálja. Sokan azt hiszik, hogy magunkhoz kötjük a gyereket, nem látjuk be, hogy egyedül jobban alszik, a hosszan szoptatással személyiségzavaros lesz, nem fejlődik eléggé a tüdeje, ha nem sír eleget, nem beszélve az önálló elalvás jellemformáló erejéről…
Hiába mondom persze, hogy ezek alaptalan állítások, ez rendszerint csak kevesek hitét ingatja meg.”
