6. Limenitis archippus és a királylepke: Mint két tojás
A Limenitis archippus vélhetően korábban a madarak kedvelt csemegéje volt, míg úgy nem döntött, hogy kicsit kellemetlenebb ízűvé válik. És biztos, ami biztos még azzal is megnövelte az életben maradásának esélyeit, hogy szinte megszólalásig lemásolta a pompás királylepke (Danaus plexippus) külsejét, ami tudvalevő, hogy mérgező és a madarak messzire elkerülik.
Önvédelmet szolgál még a vavilovi mimikri is, amikor egy vadnövény egy kívánatos fajt, vagyis haszonnövényt utánoz.
7. Rozs: búza imitáció
Szívós, kitartó természetének és egy kis imitálásnak köszönheti sikerét a rozs, aki hajdanán még a búza gyomnövényének számított. Voltaképp ez egy pozitív fejleményként könyvelhető el. A közönséges bükköny pedig egy kiméra jelenséget alkalmazva tudott csak igazán érvényesülni a lencse mellett, miután megunva a kiselejtezést, magjainak tulajdonságait az étkezési lencséhez igazította. Olvass még a témában
Pezsgőből a régi vagy az új a jó? Tanácsok pezsgőiváshoz
Sharon Stone és a terpesz: 10 világsztár, aki megbánta filmje ikonikus jelenetét
„Mindig bliccelek” – Mi az az illegális dolog, amit rendszeresen megteszel és miért?
10 filmsztár, aki sosem nézi meg a saját filmjét, mert az negatív hatással lenne rá
Színlelt ártalmatlanság
Az adaptációnak vannak agresszívebb formái is, amelyek azt hivatottak megkönnyíteni, hogy könnyebben vagy egyszerűebben jusson élelemhez az adott állat.
8. Rablólégy: Báránybőrbe bújt farkas
A rablólegyek (Asilidae) családjába tartozó Laphria nemzetség tagjai arról nevezetesek, hogy olyan bájosan bolyhosnak próbálnak tűnni, mint a poszméhek, hogy ezzel a többi rovarban elaltassák a gyanakvást. A legélethűbb jelmezért a Laphria thoracica kitüntetést érdemelne.
9. Photuris szentjánosbogár: Igazi femme fatale
A szentjánosbogarak családjába (Lampyridae) olyan rovarok tartoznak, akik rendelkeznek a biolumineszcencia képességével, és ezt arra használják, hogy egymásra találjanak és fellobbanjon a nagy szerelem a párocska között.
Igen ám, de nem mindenki nézi jó szemmel a másik röpke boldogságát, igazából nem teljesen erről van szó, hiszem tudjuk, hogy az állatok csak a túlélés érdekében vadásznak. Családon belül mindenkinek megvan az egyedi „nyelvezete”, pontosabban az összetéveszthetetlenül hozzá tartozó fényjele, hogy még csak véletlenül se legyen belőle kellemetlen félreértés.
A Photuris fajba tartozó nőstények azonban valóságos femme fatale-ként viselkednek. Képesek megváltoztatni a saját morzejelüket, ezzel megtévesztve a többi szentjánosbogár hímjét, akik a hamis szerelmi üzenettől elvakulva boldogan közelítik meg a szívük hölgyének vélt egyedet, pedig nekik csak a falatozáson jár az eszük. Illetve még valamin, jól jön nekik a pókok elleni védekezés érdekében a bogártásaikban fellelhető méreg is.
10. Orchideák: (Re)produkálják magukat
Maurice-Alexandre Pouyanne írta le először az orchideák ravasz trükkjét, amivel lóvá teszik a gyanútlan rovarokat.
A növények nagy részének a megporzás miatt óriási szüksége van a pollinátorokra, ennek érdekében sokan bőségesen megterített asztalokkal látják vendégül kicsiny segítőiket. Nektárszökőkút, virágporral teli kelyhek várják az éhes dolgozókat, vándorokat, felderítőket, egyszóval mindenkit.
A finomságokért cserébe csak annyit várnak el, hogy segítsenek tovább építeni a családfát. Normális esetben ez így igazságos, valamit valamiért. Azonban a gyönyörű orchideafélék nem igazán értenek egyet ezzel, ezért egy meglehetősen önző módszert választottak maguknak. Úgy formálták a külsejüket, hogy az még vonzóbb legyen, és a rovarok körül zsongják őket.
A bangó nemzetség tagjai rovarfélék nőstényeinek alakját utánozzák, tetézve ezt a rájuk jellemző feromonokhoz hasonlító illat kibocsátásával.
Ezzel a körmönfont taktikával veszik rá a gyanútlan hímeket, hogy elvégezzék a beporzást.
És igen, ez csak a növény számára jár előnnyel, a rászedett állatkák pedig csalódottan távozhatnak, mivel sem nőstényt nem találtak, de még egy csepp nektárt sem kapnak kárpótlásul.
+1. Kavicsnövények: kamu(flázs)
Akik legszívesebben láthatatlanná válnának, a kamuflázs technikáját alkalmazva szinte beleolvadnak az őket körülvevő környezetükbe. Ezt illusztrálja a kavicsnövények esete, akiket felületesen szemlélve könnyen élettelen kődaraboknak nézhetünk.
A hócipős nyúl (Lepus americanus) alkalmazkodásának jeleként fehér kabátot ölt télen, hogy jobban beleolvadjon a havas tájba, míg tavasszal barna színűre változtatja a bundáját. Ilyesmi érvényesül az oroszlán és a jegesmedve esetében is, csakhogy ők azért szeretnének diszkrétek maradni a környezetükben, hogy ne ijesszék el a potenciális zsákmányt. Az emberek által használt terepmintás holmik és rejtőmintás vadászruhák is hasonló módon működnek.
A mimikri tehát nem valami modern mutatvány, az élőlények évmilliók óta élnek vele és használják fel a fejlődésük érdekében, hogy javítsák az életben maradás esélyeit.
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
