Az egyvonalú labirintus
Nem minden labirintus jelent megoldandó rejtvényt annak számára, aki elindul a belseje felé. Az egyvonalú labirintus önmaga körül kanyarog, mint a csigavonal, amíg el nem ér a középpontba. Nem lehet eltévedni benne, mert aki eléri a középpontját, csak megfordul, és visszafelé haladva mindig kikerül belőle.
Európa időszámításunk előtt létezett civilizációiban az ilyen labirintusok gyakran voltak színhelyei rituális táncoknak, amikor egy közösség minden tagja kézenfogva, egymás mögött haladva járta be a középpont felé vezető utat, majd kifelé is együtt jöttek. Ez a közösségi szokás az összetartozás és a biztonság érzését adta az embereknek, a meglévő kapcsolatok megerősödtek, és új kapcsolatok születtek.
