Milyen az áldozat típusú személyiség és mitől alakul ki? Magadra ismersz?

Milyen az áldozat típusú személyiség és mitől alakul ki? Magadra ismersz?

Címlap / Életmód / Egészség / Milyen az áldozat típusú személyiség és mitől alakul ki? Magadra ismersz?

A legtöbb társas kapcsoltunkra igaz, hogy adott szituációban mindig egy adott szerepet veszünk fel. Ezek a szerepek akár perceken belül is változhatnak, sőt az a jó, ha változnak is. Nem lehetünk minden pillanatban ugyanazok. Ismernünk és használnunk kell minden olyan kvalitást, melyre az élet különböző színterein szükségünk lehet.

Milyen az áldozat típusú személyiség?

Egy nő egyszemélyben édesanya a gyermekei számára, feleség a férje számára, gyermek a szülei számára, alkalmazott vagy főnök a munkahelyén és még sorolhatnánk. Minden szerepben más-más kommunikációt és viselkedést engedhet meg magának. Sajnos számos nő kényszerül olyan helyzetbe, hogy kénytelen meghunyászkodni, felvenni az áldozat szerepet. Ez hosszú távon testileg is és mentálisan is egészségtelenné válhat.

Az áldozattípus kerüli a konfliktusokat. Inkább visszavonul, igent mond, bár nem biztos, hogy egyetért. Ha nekimennek, ő kér bocsánatot, és szidja magát, hogy túl sok helyet foglal el ezen a világon. Az ilyen ember azt mondja: „Velem mindig baj van, de te hibátlan vagy.”

Tudattalanul azonban többnyire az ellentétes tendencia is megvan benne. Állítólag sohasem dühös, haragját nem mutatja ki, hanem lenyeli, ezért árad belőle a szemrehányás és az önsajnálat. A sok szabályt betartó „jól nevelt” emberek gyakran képtelenek dühüket elfogadni, s ezért válnak áldozattípussá.

Az agresszor személyiség minden emberi érzést dühvel hárít el

Az áldozat típus ellentéte a támadó típus. Jól megfigyelhető ez az olyan embereknél, akik egy rosszalló szótól nyomban dühbe gurulnak, és bőszen fenyegetőznek. Az ilyen típusú ember, mihelyt ürügyet talál a támadásra, peckesen kihúzza magát, még ha nem éppen daliás termetű, és rohamra indul. Nők között ritka, hogy azonnal felfújja magát, és fenyegetőzik. Kolerikusnak is nevezik, vagy robbanékony természetűnek. Dühvel hárítja el a szorongást, a gyászt, a szégyent, a tanácstalanságot.

Különbséget tehetünk a hideg düh és a heves düh között. Aki rögtön fenyeget és támad, abban heves düh fortyog. A hideg düh jele inkább irónia, cinizmus vagy maró gúny. A támadó is, mint az áldozattípus, lehet olyan ember, akire gyermek korában szigorú tekintélyek nyomták rá a bélyegüket. Csakhogy ő a támadóval azonosul, nem az áldozattal. Az önmagához és a külvilághoz való alkalmazkodás konfliktusát úgy oldja meg, hogy önmagát helyezi mindennek a középpontjába.

Az arany középút: dühtűrés

Szerencsére létezik egy arany középút, amely ideálisnak mondható.  Az ilyen alapállású ember többnyire megélt bizonyos védettséget. Megadták neki azt a jóérzést, hogy nincs vele semmi baj, és körülötte is minden nagyjából rendben van, vagy rendbe hozható. Ha az ilyen típusú ember mérgelődik, akkor kimutatja mérgét, de lehetőleg humorosan. Frusztráció tűrése kiváló, nem bizalmatlan, dühtűrése jó.

A dühtűrés azt jelenti, hogy észlelni tudja dühét, és nem kénytelen azonnal támadni. A nemi szerepeknek is megvan a jelentőségük. Szerepképük alapján a férfiaknak inkább szabad dühöngeni, mint a nőknek. Ugyanez vonatkozik az ellenséges indulat kimutatására. Igaz, szerencsére manapság már nem számít a férfiasság jelének az erőszakos viselkedés.

Mindenki találkozott már passzív-agresszív személlyel

Az áldozat és a támadó típus mellett létezik egy harmadik haragtípus is: ez a „passzív-agresszív”. Az ilyen típusú emberek nem aktívan agresszívak, de másokra agresszívan hatnak, viselkedésük másokat agresszívvá tesz, tehát végső soron átruházzák az agressziót. Sokszor észrevétlenül. A passzív agresszió egyik leggyakoribb formája, ha egy vita után nem szólunk a másikhoz. Bármit tesz, bármit mond, átnézünk rajta. Ez a semmibevevés őrjítő tud lenni, s nem tűnik agresszív viselkedésnek, valójában nagyon is az.

Kiből lesz áldozat?

De most térjünk vissza az áldozat típusú személyiséghez, akik telis-tele vannak komplexusokkal. A komplexusok a lelki élet fókuszai, csomópontja, mindig érzelem fűződik hozzájuk. A komplexus többnyire akkor kattan be, ha a benne rögzült élettémát vagy tapasztalatot megszólítják. Tehát ha megint hasonló tapasztalatot élünk át, vagy ha újra megjelenik a komplexushoz fűződő érzés vagy kép. A magányosság érzése egy tipikusan semmibevétel-komplexusos nőben akkor is felélesztheti ezt a lelki zavart, ha nincs ott senki, aki éppen semmibe vehetné.

A komplexust tehát emóció vagy információ reaktiválhatja. Ez többnyire valamilyen kapcsolati élménnyel függ össze, amelyben a komplexusélmény aspektusai újjáélednek.

Szinte minden esetben fiatal gyermekkori élmény az, amely kiváltja ezt a jellegzetes szorongást. Bizonyított, hogy egy nehéz gyermekkort megélt ember sokkal könnyebben válik áldozattá. Gyermekkorát erősen meghatározták a tekintélyek, bűntudatot ruháztak rá és korán megtanulta, hogy a többi ember fontosabb mint ő. 

Az áldozatiság nem csak párkapcsolataikban, hanem minden más emberi viszonyukban fellelhető. A saját érdekeiket semmibe veszik, hogy a felettük álló személy kedvére tegyenek. Ennek okai összetettek, de a legtöbbször a szankciók (harag, agresszió, megszégyenítés) elleni védekezés miatt cselekszenek így.

Az áldozat típusú emberekre jellemző, hogy bűnnek tartják a haragfantáziát, amely egyébként képes lenne oldani a szorongásaikat. Tehát gondolni sem mernek arra, hogy ellenszegüljenek önmaguk védelme érdekében. A haragfantáziák többé-kevésbé vizuálisan megjelenő képsorok, imaginációk, olykor egész történetek, lelki szemünk előtt lejátszódó filmek. A haragfantáziákban visszaemlékezünk egy számunkra kedvezőtlen szituációra és gondolatban megengedjük magunknak, hogy elképzeljük, mit szeretnénk most úgy istenigazából tenni. Ez javarészt nem valami szalonképes, ezért nyomon követi a kognitív értékelés. Ha például első dühömben azt mondom: „a legszívesebben meggyilkolnám” ezt a gondolatot hamar elvetem, hiszen a kivitelezéséről szó sem lehet.

Összetett kognitív és imaginatív folyamat indul be: van egy haragfantáziám, amelyet szeretnék megvalósítani, elképzelem, hogy utána jobban érezném magam, elégtételt éreznék, az önbecsülésem helyreállna. De azt is elképzelem, mit váltana ki másokból, ha megvalósítanám haragfantáziámat, milyen büntetésre kell számítanom, mennyi megtorlásra, bosszúra — és aztán felülvizsgálom haragfantáziámat. Ez a folyamat addig tart, míg egy ponton viszonylag biztosra nem vehetem, hogy haragfantáziám valóra váltása nem jár túl sok bajjal, vagy talán már nem is kell a tettek mezejére lépnem, mert az imaginációs munka lecsillapított, önbecsülésemet is helyreállította. A következő hasonló helyzetben pedig automatikusan erre a cselekvésre cserélhetem a korábbit. A haragfantázia tehát egy olyan terület, ahol öntudatlanul is kreatívak vagyunk.

Hős agresszorok a tévében

Hogy mitől lesz valaki agresszor vagy áldozat azt pszichológiai kutatások százai vizsgálják. Egyes értékelések szerint a filmipar is nagyban hozzájárul a negatív tendencia erősítéséhez. Sok erőszakos témájú film például eszményi hősként mutatja be az agresszorokat. Többnyire férfiak ezek a hősök, ők formálják aztán a férfiképet, ám egy ideje erőszakos hősnőket is látunk.

Ezekben a filmekben a főszereplő sokszor halomra gyilkolja az embereket, nem ritkán ártatlanok is áldozatává esnek, de valamilyen eszményi cél mindig felmenti a bűnei alól. Ez a cél nem kell, hogy a világ megmentése legyen. Bármilyen apróság mentségül szolgálhat az agresszióra, ha a filmben ezt sikerül elhitetni a nézővel. Márpedig Hollywoodnak ez mindig sikerül.

Kövesd a Bien.hu cikkeit a Google Hírek-ben is!

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást