Este tíz óra van, az utolsó mesekönyv is visszakerült a polcra, a mosogatógép halkan zúg a konyhában, és ti ketten ott ültök a kanapén, teljesen kimerülve, de valahogy mégsem egymás felé fordulva, hanem a telefon felé. Ismerős? A legtöbb kisgyerekes párnál pontosan ez történik: nem a szerelem tűnik el, hanem az idő, amit egymásra szánnánk.
A napi 15 perc, ami többet ér, mint egy egész este
A kapcsolati terapeuták rendszeresen hangsúlyozzák, hogy nem a randik hossza számít igazán, hanem a minőségük: az, hogy a jelenlét valódi-e. Egy rövid, de teljesen osztatlan figyelemmel töltött beszélgetés többet ér, mint egy háromórás vacsora, amikor közben mindketten a telefonotokat nyomkodjátok az asztal alatt.
A gyakorlatban ez úgy nézhet ki, hogy amikor a gyerekek elalszanak, vagy reggel, mielőtt felébrednek, leültök egy csésze kávéval, kikapcsolt telefonnal, és tényleg csak beszélgettek. Nem a bevásárlólistáról, nem arról, hogy ki viszi el a gyereket zenére, hanem valami olyasmiről, ami rólatok szól: mi volt jó ma, mi izgat mostanában, min gondolkodtál séta közben. Olvass még a témában
Így szeret az ágyban a Halak: romantikus, álmodozó és misztikus
„Tele volt a ház önsegítő könyvekkel” – Férjek, akik nem vették észre, hogy kihűlt a házasságuk
„Ököllel arcon vágott” Férfiak, mi történt, amikor megkértétek a menyasszony kezét az édesapjától?
„Nem találok egy rendes férfit sem” – Harmincas nők vallomásai a párkeresésről
A lényeg, hogy legyen egy szabály: ez a tizenöt perc szent, ide nem fér bele a mobil, a tévé háttérzaja vagy a laptop.
Nem az számít, mennyi időtök van egymásra, hanem hogy abból a kevésből mennyi jut tényleg egymásnak.
Sok pár arról számol be, hogy eleinte furcsa volt így, szinte mesterkéltnek tűnt leülni és „randizni” a saját nappalijukban. Aztán pár hét alatt ez lett a nap egyetlen pillanata, amikor tényleg csak ketten voltak, gyerek, munka és teendők nélkül.
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
