Tüdő vagy pánik?
Tisztán emlékszem arra az éjszakára, amikor először ébredtem arra, hogy fuldoklom. A szívem össze-vissza vert, nem kaptam levegőt, azt hittem, itt a vég. Aztán jobban lettem, de egy teljes éven keresztül szenvedtem ezektől a légszomj-rohamoktól. Meg voltam győződve, hogy a tüdőmmel van valami baj, ezért egyik napról a másikra letettem a cigit. Állandó rettegésben éltem a „tüdőbetegségem” miatt és vártam a halált, de orvoshoz nem mertem elmenni.
Aztán lett egy barátnőm, aki – miután végignézte egy éjszakai rohamom – közölte, hogy ez nem tüdő-, hanem pánikbetegség. Igaza volt és én úgy megkönnyebbültem, hogy nem halálos kór eszi a testem, „csak” egy sima, mezei pánikbetegség!