A társ
60 évesen vesztettem el az érdeklődésem az Élet iránt, amikor a feleségem meghalt. Ő örökre 57 éves maradt, gyönyörű és élettel teli, én viszont összetörtem és már nem volt erőm kimászni a gödörből. Mióta ő nincs, nem motivál semmi, csak azt várom, hogy követhessem.
A pofon
34 éves voltam, amikor gyakorlatilag feláldoztam két évet az életemből egy pozíció érdekében. Az lett volna az álommunkám és képes voltam komoly áldozatot hozni érte, egészen pontosan két év kőkemény melót, amikor az életem csak a cégről szólt. És nem engem választottak, hanem a főnök protezsáltját. Akkor megtanultam, hogy az Élet igazságtalan és azóta nem tudok már úgy lelkesedni semmiért, mint régen.
