„Nem vagyok fontos”
Minden gyermek számára nagyon fontos az is, hogy a szülei, majd később a velük kapcsolatba kerülő felnőttek hogyan reagálnak a kezdeményezéseikre.
– A figyelem, az elfogadás és a szeretet egy életre kialakítja azt az érzést, hogy fontosak és szerethetők vagyunk, és amennyiben nem alakul ki ez az érzés, egy örök hiány marad a lelkükben. Ezzel a legnagyobb probléma az, hogy a szülői reakciókat, illetve azok hiányát önmagunkra vonatkoztatva rögzítjük egy életre, és nem azt érezzük, hogy a szüleink nem tudták kimutatni az érzéseiket, hanem azt, hogy mi nem vagyunk szerethetők. Ezt az érzést pedig tudattalanul vetítjük a társunkra, és a legkisebb konfliktusnál is mélyről feltör a gyermeki szorongás, amely így hangzik: „nem vagyok fontos” – magyarázta Arany Gabriella.
Előfordulhat olyan eset is, hogy szüleink a dicséretet valamilyen feltételhez kötötték, például csak a teljesítményeinkért dicsértek minket: ilyenkor úgy érezzük, hogy a szerethetőségünket csak a sok munkával, a magas fizetéssel kell bizonyítanunk a társunknak, mert arra gondolunk, hogy ő ezt várja el tőlünk. Olvass még a témában
– Ha a szülő figyelméért versengenünk kellett a testvéreinkkel, vagy a másik szülővel, akkor a párkapcsolatunkat is jellemezheti ez a versengés. Az általunk tudattalanul kiválasztott vetélytárs lehet egy barát, egy rokon, vagy éppen a társunk előző házasságából származó gyermeke: ilyenkor úgy érezhetjük, hogy ő fontosabb a társunknak, mint mi, és ezért haragszunk majd rá – fogalmazott a szakember.
Párkapcsolatunkban tehát rendszerint újraélünk olyan nem tudatos, korábban elfojtott érzelmi sérüléseket, amelyekhez a párunknak nem sok köze van.
– Negatív élményeinkért azonban legtöbbször őt hibáztatjuk, rávetítjük gyermekkori élményeinket, érzelmi hiányainkat, ezáltal pedig tudattalanul befolyásoljuk, mert reakcióink hatására ugyanúgy kezd viselkedni, mint annak idején a szüleink, ami tovább fokozza indulatainkat, szorongásainkat. Eközben pedig olyan eszközökkel kívánjuk kivívni a szeretetét, amik gyermekkorunkban már egyszer vagy többször beváltak, mint a hiszti, a dac – tette hozzá a szakértő –, ami gyermekként még célravezető, felnőttként viszont már romboló hatású.
