Borítókép: IMDb
A romantikus történetekben szinte mindig tudjuk, ki lesz a befutó. A szenvedélyes, titokzatos férfi, akinek a múltja tele van sebekkel, de a főhősnő mellett „megjavul”. Mégis meglepően sok néző és olvasó kapja azon magát, hogy a másiknak szurkol. Annak a férfinak, aki túl kedves, túl kiszámítható, túl… normális. Az „unalmas hercegnek”.
De miért érezhetjük ezt? És mit árulhat el rólunk? Olvass még a témában
Nem a ruhádat nézik meg először – ezt figyelik meg rajtad az emberek legelőször
Ezt hozza 2026. augusztus 20. a numerológia szerint: finom gesztusok és türelem
A lányom 7 évesen kezdte az iskolát, és ma hálás vagyok ezért a döntésért
Te is kidobod a narancs legegészségesebb részét – egy új kutatás bizonyítja, mennyi előnyös hatása van
A romantikus ideál és a biztonság iránti vágy ütközése
A klasszikus romantikus narratívák – Jane Austen regényeitől a modern sorozatokig – a szenvedélyes szerelem elsőbbségét hirdetik. Azt sugallják, hogy az „igazi” kapcsolat heves érzelmekkel indul, akadályokon küzdi át magát, és végül győzedelmeskedik.
A pszichológia viszont ennél árnyaltabb képet fest.
Kutatások szerint hosszú távon nem a szenvedély intenzitása, hanem az érzelmi biztonság, a megbízhatóság és a kölcsönös tisztelet jelzi előre egy kapcsolat tartósságát.
Ez a feszültség jelenik meg akkor, amikor a történetben felbukkan a „másik férfi”: az, aki nem ígér drámát, csak nyugalmat.
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
