Miért, miért, miért?
Egy negatív töltetű szituációban, elsőre talán nem az általa megtanulható dolgokat szűrjük le, inkább ismételgetjük a „miért”-eket. Szerintem kevés olyan ember van, aki egyből a jóra tudna koncentrálni egy valóban rossz helyzetben, aki mégis ezen a szinten van, ő már biztosan ott lebeg valahol Tibetben. Ahogy persze telik az idő és egyre inkább elvonulnak a viharfelhők, úgy már fellelhető a fény az alagút végén, de ez valakinél korábban, míg másoknál később jön el. A folyamatot nem szabad siettetni, az a cél, hogy mindenki saját maga döbbenjen rá élete igazságaira. A „miért”-ekben keresni a választ teljesen emberi reakció és nem kellene ezért önmarcangolásba fognunk. A jó hír, viszont az, hogy a „miért”-ek keresésének ideje, idővel csökkenhet.
