Tesszük fel magunknak a kérdést számtalanszor életünk során és kicsit talán mindig reménykedünk abban, hogy megsajnálva minket az Univerzum, soha többé nem kerülünk hasonló szituációba. Sokkal egyszerűbb lenne nem átokként tekinteni bizonyos ismétlődésekre az életünkben, persze ez nem mindig olyan könnyű…
Miért, miért, miért?
Egy negatív töltetű szituációban, elsőre talán nem az általa megtanulható dolgokat szűrjük le, inkább ismételgetjük a „miért”-eket. Szerintem kevés olyan ember van, aki egyből a jóra tudna koncentrálni egy valóban rossz helyzetben, aki mégis ezen a szinten van, ő már biztosan ott lebeg valahol Tibetben. Ahogy persze telik az idő és egyre inkább elvonulnak a viharfelhők, úgy már fellelhető a fény az alagút végén, de ez valakinél korábban, míg másoknál később jön el. A folyamatot nem szabad siettetni, az a cél, hogy mindenki saját maga döbbenjen rá élete igazságaira. A „miért”-ekben keresni a választ teljesen emberi reakció és nem kellene ezért önmarcangolásba fognunk. A jó hír, viszont az, hogy a „miért”-ek keresésének ideje, idővel csökkenhet.
Lépj a tettek mezejére!
Örök körforgásban élünk, szinte észrevehetetlenül. Bármikor eljöhet a TE napod, amikor felfigyelsz a saját körforgásodra. Ez nem egy olyan folyamat, aminek egyszer majd vége lesz, mert, amint megtanulsz valamit, jön a következő lecke. Talán a felfogásunkon kellene változtatni, mivel ezek a megtanulandó dolgok soha nem azért történnek, hogy boldogtalanságban éljük az életünket. Éppen ellenkezőleg. Cselekvésre, változásra, ezáltal pedig fejlődésre ösztönöznek.
Képzeld el, mennyire unalmas és egysíkú lenne az élet, ha soha nem lennének problémák, fájdalmak és nehézségek, melyeket át kellene ugranod.
Vagyis kérdésedre a válasz, miszerint „miért velem történik ez megint?” nagyon egyszerű. Azért, mert nem ugrottad át az akadályt, nem hoztad ki magadból a legtöbbet, ami benned rejlik. Lehet okolni a körülményeket, de egy idő után mindenki belátja, hogy felesleges, mert minden csakis rajtunk múlik. Nem hiszed?! Bebizonyítjuk!
Csak TE vagy!
Az élet ok és okozat, válasz és reakció, vagyis minden azon múlik, hogy adott helyzetekre hogyan reagálunk. Egy egyszerű példával könnyebb vázolni. Tegyük fel, hogy az őrületbe kergetnek a kollégáid, megint azt érzed, hogy minden súly a te válladat nyomja, miközben semmi rosszat nem tettél, mindennek csak az elszenvedője vagy. Úgy érzed, megint újra és újra átéled a munkahelyi traumádat és nem tehetsz ellene semmit, mivel másokat nem tudsz megváltoztatni. Ez teljesen igaz! Bár neked nem is másokkal van dolgod.
Amikor mások megváltozásában keressük a válaszokat, akkor valójában mi magunk nem merünk változtatni.
Ismerős? „Majd, ha a párom megváltozik, jobb lesz a kapcsolatunk”, „majd, ha anyám változtat, akkor több időt töltök vele”, „ha a kollégáim normálisak lesznek, minden rendben lesz a munkahelyemen”. A változások nem következnek be, te pedig csak még rosszabbul fogod érezni magad.
Változz és minden változni fog!
Egyet tehetsz! Megváltoztatod annak az egyetlen embernek a hozzáállását, akire hatással vagy. Ez pedig TE lennél! A folyamatos negatív ismétlődések addig tartanak, amíg hagyod. Megállítani pedig úgy tudod, ha beleállsz. Gyakorlatban ez annyit tesz, hogy teszel egy olyan váratlan reakciót, ami az egész addigi megszokottat kibillenti a helyéről.
Visszatérve a munkahelyi példára, csak addig tudnak kikészíteni a kollégák, amíg azt hagyod.
Ha folyton szurkálódnak veled, vágj vissza gondolkodás nélkül! Állj ki magadért és az érzés utána felbecsülhetetlen lesz. Folyamatosan rád tolják a munkájukat? Ideje végre nemet mondanod nekik! Ne törődj folyamatosan az esetleges következményekkel, mert egyrészt lehet, hogy teljesen másképp sül el, mint a fejedben, másrészt pedig ez örökös félelemben tart, meggátolva téged a cselekvésben. Legjobb, ha mindig azt az utat választod, hogy kiállsz önmagadért és képviseled az érdekeidet. Biztosan lesznek helyzetek, mikor többször kell majd bocsánatot kérned, mert ez sokszor hirtelen reakciókat is eredményezhet, de nem jobb érzés úgy élni, hogy legalább kiálltál magadért?