Fél siker
A barátnőim mindig rácsodálkoznak, hogy nekem miért vannak mindig ilyen „gáláns” pasijaim. A válasz egyszerű: már az elején meghúzom a határt és nem adom alább. A kapcsolat elején minden férfi lovagias, mert ágyba akar vinni. Pontosan ez a kezdeti odaadó viselkedés az, amiből akkor sem engedek, ha már összejöttünk. Egyszerűen nem fogadom el. Nincs olyan, hogy pl. elkésik. Továbbra is minden héten legalább egyszer elmegyünk vacsorázni. A hétvége nem otthon döglés, hanem valami program, amit felváltva találunk ki és szervezünk meg, nemcsak én. Hamar kiderül, ha olyan pasival van dolgom, aki ezt a szintet nem tartja fenn, viszont akkor ő megy a levesbe. Ha tiltakozik, kap még egy esélyt, de többet nem. Ha nem él vele, jöhet a következő. A lényeg tehát az, hogy szerintem ez nem annyira múlik a férfiakon, mint a nő önbizalmán. Én tudom, hogy mit érdemlek és ha az illető ennél kevesebbet ad, akkor el kell engedni.
