A visszaút-effektus az idő szubjektív érzékeléséhez kapcsolódik. Biológia szempontból nézve vannak belső időmérőink, amelyek egészen pontosan és megbízhatóan működnek. A szívünk állandó ritmust ver, a testünk mindennapi cikluson megy keresztül. És mégis, pszichológiai szinten az idő felfogása pontatlan, és hangulatunk nagymértékben befolyásolja. Mindannyian voltunk már olyan helyzetben, amikor úgy éreztük, az idő ólomlábakon halad, vagy egyenesen áll, és olyanban is, amikor úgy éreztük, hogy rohan. Egészen másként hat fél óra, ha mondjuk egy kellemes masszázsra érkezünk, és máshogy, ha egy nagyon durva edzésből van még hátra ennyi. Az a képességünk, hogy az idő múlását megítéljük, meglehetősen korlátozott.
Az idő ilyen szubjektív tapasztalása régóta érdekli a tudományt, a pszichológia pedig a visszaút-effektussal is hosszabb ideje foglalkozik már. A kutatók számos magyarázattal álltak már elő, és többé-kevésbé mindegyiket alá is tudták támasztani. Legutóbb a Miami Egyetem pszichológusa, Zoey Chen és kollégái közöltek egy cikket a témában a Social Psychology and Personality Science című szaklapban.
A visszaút-effektus egyik kulcspontja az ismeret: az elmélet szerint amikor új dolgokat tapasztalunk, az idő szubjektív érzékelése lelassul, azonban visszafelé, amikor már tudjuk, mikor mi következik, nem tapasztaljuk ezt a lelassulást.
Ez a magyarázat azonban csak bizonyos esetekben kínál megoldást, hiszen a visszaút-effektus megjelenik olyan ismerős útvonalakon is, mint például a napi ingázás útvonala. Olvass még a témában
