Aki sír, azt támogatják
A könnyek láthatóak, és vonzzák a segítőket. Már a gyerekeknek is azt tanítjuk, hogy aki sír, annak vigasztalásra van szüksége. Aki szomorúnak látszik, de nincsenek könnyek a szemében, azt hajlamosak vagyunk magára hagyni. De ha a könnyek megindulnak, az már azt jelenti, hogy az illető jó úton van, mert meg meri mutatni az érzéseit azzal, hogy látható és hallható jeleket ad, míg a búslakodó általában csendes és elutasító, mintha hárítaná a segítséget.
A sírásnak tehát kommunikatív funkciója van, a közösség felé irányul, a fennmaradás biztosítása a célja. Aki sír, az lelki békére lel embertársai támogató magatartásától. Persze az eltúlzott, színpadias viselkedés, panaszkodás és vigaszkeresés már kevésbé váltja ki együttérzésünket, azonban a segítséget mindkét esetben leginkább a türelmes, hallgatag viszonyulás jelenti, amivel hozzájárulunk, hogy az illető, aki sír, maga találja meg a kiutat helyzetéből.
