A szilveszter éjszakájáról valamiért mindig, mindenki azt hiszi, hogy az év legnagyobb bulija, de aztán a dolgok a legritkább esetben alakulnak úgy, mint ahogyan azt mi elterveztük. De vajon tényleg átok ül ezen a fránya utolsó éjszakán az évben, vagy mi magunk rontjuk el a nagy igyekezetben a saját mulatságunkat? Lássuk csak, mit is követünk el saját magunk ellen szilveszter éjszakáján!
A kötelező szórakozás
Lássuk be, olyan nincs, hogy valamit muszáj is, meg egyszerre jó is. Márpedig szilveszterkor van bennünk egyfajta kényszer, hogy nekünk most igenis jól kell érezni magunkat, ha törik, ha szakad.
Lehet, hogy semmi kedvünk kibújni a pizsamából, vagy már 10 óra magasságában rájövünk, hogy rossz az étel, nem tetszik a zene, és egyáltalán, nem is ismerünk senkit ebben a buliban, ahol mindenki részeg, de nincs az az isten, hogy hazamenjünk. Így aztán eleve gyomorgörccsel és műmosollyal indulunk neki az éjszakának.
Véletlenül sem az évszaknak megfelelően öltözünk
Mert szilveszterkor ugyebár csillogni kell, és lehetőleg mindezt egy extrém magas sarkú cipőben és egy rövidke szoknyában, meg ujjatlan felsőben kell megtenni – amin, lássuk be, nem sokat segít, hogy rádobunk egy szövetkabátot.
Nehéz önfeledten bulizni, ha az ember a lábát már nem érzi a hidegtől, ellenben a lábujjai lángolnak a kényelmetlen cipőjében.
Elfolyó smink
A ruhához tartozik persze az a másfél kilogramm tömény csillám és smink, amit ilyenkor nagy műgonddal az arcunkra applikálunk, hogy aztán minden mosoly után a mosdóba siessünk ellenőrizni, nem mázolódott-e el a szemzugunktól az arccsontunkig festett óriási, csillámló lepkeszárny.
Kötelező kajálások
Nem mintha már kihevertük volna a karácsonyi bejgli-sokkot, és valószínűleg még mindig kísértenek álmunkban a töltött káposzták, de azért kötelezően lenyomjuk a francia salátát, a virslit, az újévi malacot meg persze a lencsét, így az amúgy is kényelmetlen ruhánk mostanra már szoros is lesz.
Az újévi fogyókúrás fogadalmaink viszont legalább lélekben megedződnek.
És persze az ivás…
Mert enni nem lehet magában. Folyik a pezsgő, meg a tömény, ilyenkor mindenkivel koccintani kell, mintha csak tudnánk, hogy ez a buli olyan borzasztóra sikeredik, hogy másnap jobb lesz nem emlékezni rá.
Lehet, hogy néhány elfeledett emlék kell ahhoz, hogy minden évben újból nekivágjunk a szilveszteri buliknak?
Telefonálás, sms-ezés, videohívás
És ha már kimozdultunk otthonról, hogy a barátainkkal, vagy a szeretteinkkel töltsük az óév utolsó, és az újév első perceit, éjfélkor persze bele kell merülnünk a telefonunkba, hogy megpróbáljunk kapcsolatba lépni azokkal, akik nincsenek itt.
Az sms-eket a túlterhelt szolgáltató persze csak másnap reggel küldi ki, a telefonban pedig a nagy puffogásban semmit nem hallunk, így aztán azokkal sem tudunk érdemi kapcsolatot teremteni, akiket hívtunk, de azokkal sem vagyunk igazán együtt a legfontosabb pillanatban, akik éppen körülöttünk vannak.
A megszegett fogadalmak
Ha pedig valahogy sikerül is átvészelnünk a szilveszter éjszakáját, még mindig ott van a másnap, amikor is lassan, komótosan, de végérvényesen elkezdjük megszegni az újévi fogadalmainkat.
Elvégre senki nem kezd másnaposan salátát enni, és felkelni sem fog újévkor valaki reggel 7-kor azért, hogy a farkasordító hidegben kocogni menjen. Szépen csendben fejünkre húzzuk a takarót, és elkezdjük emészteni a bűntudat fel-felböffenő, kesernyés falatjait.
