Nem.
Lehet, hogy én csinálom rosszul, de eddig az életemben minden kapcsolatom úgy végződött, hogy az illetőnek én voltam a szakácsa, bejárónője és terapeutája. Nem akarok már senkinek az anyja lenni, sem a szexuális segédeszköze, egy igazi társat akarok. Ez viszont úgy látszik, ma irreális elvárás, ezért inkább elvagyok boldogan egyedül. Élvezem a munkámat, amiben sikeres is vagyok, színházba járok anyámmal és nagynénémmel, utazgatok, együtt főzök és bulizok a barátaimmal. Elégedett vagyok az életemmel és nem érzem egy férfi hiányát.
Időhiány
A munka és a mindennapi teendők mellett az élet így is elég nehéz, nincs szükségem még egy konfliktusforrásra. (Mert sajnos az a tapasztalatom, hogy a párkapcsolat bizony az.) A hétköznapok a munkáról, bevásárlásról és a mindennapi túlélésről szólnak, hétvégén elmegy egy egész nap a házimunkával, azt az egyetlen szabadnapot pedig sorozatnézéssel és evéssel töltöm, amiből nem engedek. Talán ha lenne plusz három napom magamra, akkor bevállalnék egy kapcsolatot, de így nem.
A cikk folytatódik, lapozz!
Következő cikkünk7 meglepő randizási szokás, amivel hátat fordítasz a boldogságnakA legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
