Nem.
Lehet, hogy én csinálom rosszul, de eddig az életemben minden kapcsolatom úgy végződött, hogy az illetőnek én voltam a szakácsa, bejárónője és terapeutája. Nem akarok már senkinek az anyja lenni, sem a szexuális segédeszköze, egy igazi társat akarok. Ez viszont úgy látszik, ma irreális elvárás, ezért inkább elvagyok boldogan egyedül. Élvezem a munkámat, amiben sikeres is vagyok, színházba járok anyámmal és nagynénémmel, utazgatok, együtt főzök és bulizok a barátaimmal. Elégedett vagyok az életemmel és nem érzem egy férfi hiányát.
Időhiány
A munka és a mindennapi teendők mellett az élet így is elég nehéz, nincs szükségem még egy konfliktusforrásra. (Mert sajnos az a tapasztalatom, hogy a párkapcsolat bizony az.) A hétköznapok a munkáról, bevásárlásról és a mindennapi túlélésről szólnak, hétvégén elmegy egy egész nap a házimunkával, azt az egyetlen szabadnapot pedig sorozatnézéssel és evéssel töltöm, amiből nem engedek. Talán ha lenne plusz három napom magamra, akkor bevállalnék egy kapcsolatot, de így nem.
Következő cikkünk7 meglepő randizási szokás, amivel hátat fordítasz a boldogságnakAz online platformok térhódítása teljesen átalakította a megismerkedés folyamatát. Ma már nem csupán a véletlen találkozásokra hagyatkozunk, hanem az online alkalmazások által szabott algoritmusok segítenek megtalálni az ideális partnert. Ez a kényelmi szempont ugyan jótékony hatással bírhat, ám ugyanakkor teret adhat a…Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
