Régóta az utazások szerelmese vagyok. Autóval felfedezni új országokat, eltévedni festői kis utcákban, kóstolni a helyi ízeket, és néha csak úgy sodródni az árral – ez mindig feltöltött. Sok gyönyörű helyen jártam már, a bakancslistám pedig folyamatosan bővül.
Az idei január azonban nem a nagyobb utazásokról szólt. Egyszerűen nem vágytam messzire. Nem éreztem hiányát az utazásnak, helyette valami egészen új ajándékot kaptam: a lassulás, a figyelmes jelenlét és az otthon töltött idő varázsát.
Engedékeny január: lassan, de biztosan
Az év végi ünnepek fényei után, sőt, már az ősz utolsó heteiben tudatosan próbáltam elkerülni a túlhajtást. Elfogadtam, hogy nem kell minden pillanatban „csinálni valamit”, engedékenyebb lettem magammal, és hagytam, hogy a dolgok a saját tempójukban történjenek. Olvass még a témában
Sosem mondtam el a szüleimnek, hogy évekig titokban terápiába jártam miattuk
„Nem főznek, nem akarnak gyereket, nem jó nekik semmi” – A mai férfiak miért utálják a nőket?
„Amikor hullarészegen jelent meg az esküvőmön, azt mondtam: ennyi volt” – Családtagok, akikkel jobb volt megszakítani a kapcsolatot
Melyik érzelem irányítja a reakciódat, világlátásodat? Teszteld!
Ez a hozzáállás automatikusan hozta magával, hogy a január lassan indult. Nem volt bennem nyugtalanság vagy hiányérzet – egyszerűen jól esett otthon lenni, hagyni, hogy a napok természetesen kövessék egymást, és csak a közvetlen környezetemre figyeljek.
Olykor még a városi rohanás is inspiráló lehet, ha tudatosan lassítunk: a kávé illata a reggeli utcán, az első napsugarak a hóval borított tetőkön, vagy a csendes pillanatok, amikor a világ látszólag megáll körülöttünk – mind-mind apró csodák, amiket gyakran hajlamosak vagyunk észre sem venni.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
