Nőiesen
Gyopárka vagyok, ez a hivatalos keresztnevem. A családom Gyopárnak szólít, a barátaim Gyopinak. Ha valaki szerint van mit szeretni a nevemen, akkor szóljon, mert én még nem találtam benne semmi szépet. Mindig Vanessza akartam lenni – az olyan elegáns és nőies – de maradtam Gyopár.
Nem.
Én is Béla lettem, mint az apám. A Béla eleve nem egy szerencsés név – többek között mert egész gyerekkoromban ”végbélának” csúfoltak az osztálytársaim, de ezt még elviseltem volna. Azt viszont nem, hogy ugyanazt a nevet viseljem, amit apám, aki magasan a leghitványabb semmirekellő, akit valaha ismertem. Amint 18 éves lettem, megváltoztattam a nevem nagypapáméra (anyám apjáéra) így azóta András vagyok.






