Kutatók szerint ezt a hedonikus evést nagyrészt a nociceptin nevű jelzőfehérje regulázza, ez segít abban, hogy a kapcsolat létrejöjjön az agy különböző részei között. Ez az oka annak, hogy azok az állatok, amelyeknek szervezetében nincs ilyen nociceptin nevű fehérje, nem híznak el, az emberek, a kutyák és a macskák pedig igen – mi nem csak az éhség csökkentése érdekében eszünk.
Érdekes, hogy az egereken végzett kísérletek közben, amíg az állatok hedonikus evést folytattak, a nociceptin jelzése erőteljesebb lett, és összekötötte az evést egy olyan régióval, ami az érzelmekért felelős.
Tehát az érzelmi evés létező dolog: ilyenkor összekapcsolódik az érzelem és a táplálkozás az agyunkban.
A kutatók szerint ez valószínűleg az evolúció során alakult ki így, amikor az őseink kénytelenek voltak magas zsír- és kalóriatartalmú ételeket enni, amint hozzájutottak, különben éhen haltak. Ezért volt számukra olyan fontos, hogy az evés ne csak célt szolgáljon, hanem élvezetet is – és ezért eszünk még mindig akkor, amikor szomorúak, vagy éppen dühösek vagyunk, hiszen az érzelmi központunk kapcsolatban áll az evéssel. Olvass még a témában
