Biztosan átélted már legalább egyszer életedben a szituációt: hiába vagy már tele, vagy nem is igazán van szükséged az ételre, mégis degeszre eszed magad, csak azért, mert ott van, vagy mert valamilyen belső késztetés erre sarkall. Nem vagy vele egyedül, rengetegen szenvedünk az ilyesféle rohamoktól. A tudománynak már van is rá válasza, hogy pontosan miért.
A Neuron tudományos folyóiratban megjelent tanulmány szerint a kutatók felfedezték, hogy a telítettségérzet és a vágy, hogy zsíros, kalóriadús ételekkel elégítsük ki az éhségünket (vagy egyszerűen a szemünk kívánja már csak, van ilyen) teljesen más agyi áramkörökön fut – ez lehet az oka annak, hogy az ember akkor is eszik, amikor már valójában nem is akar.
A tudomány két részre bontja az evést: az egyik a hagyományos, ami akkor jelentkezik, amikor éhesek vagyunk, és addig tart, amíg ez az éhség meg nem szűnik
A hedonista evés azonban teljesen más, itt nem az éhség, hanem a kívánás a legfőbb mozgatórugó, és folytatódhat azután is, hogy az éhség elmúlt – sőt, nem is kell éhség ahhoz, hogy meginduljon.
Kutatók szerint ezt a hedonikus evést nagyrészt a nociceptin nevű jelzőfehérje regulázza, ez segít abban, hogy a kapcsolat létrejöjjön az agy különböző részei között. Ez az oka annak, hogy azok az állatok, amelyeknek szervezetében nincs ilyen nociceptin nevű fehérje, nem híznak el, az emberek, a kutyák és a macskák pedig igen – mi nem csak az éhség csökkentése érdekében eszünk.
Érdekes, hogy az egereken végzett kísérletek közben, amíg az állatok hedonikus evést folytattak, a nociceptin jelzése erőteljesebb lett, és összekötötte az evést egy olyan régióval, ami az érzelmekért felelős.
Tehát az érzelmi evés létező dolog: ilyenkor összekapcsolódik az érzelem és a táplálkozás az agyunkban.
A kutatók szerint ez valószínűleg az evolúció során alakult ki így, amikor az őseink kénytelenek voltak magas zsír- és kalóriatartalmú ételeket enni, amint hozzájutottak, különben éhen haltak. Ezért volt számukra olyan fontos, hogy az evés ne csak célt szolgáljon, hanem élvezetet is – és ezért eszünk még mindig akkor, amikor szomorúak, vagy éppen dühösek vagyunk, hiszen az érzelmi központunk kapcsolatban áll az evéssel.
Kép forrása: dusanpetkovic/Depositphotos.co