Mivel a testvérem segített a szervezésben, mi csináltuk volna a dekorációt, én a meghívókat és a többi nyomtatnivalót, és a helyszínünket is családon belül sikerült megoldani, ahogy a hangtechnikát és a fényeket is, az ételeken, italokon, ruhákon, sminken és hajon kívül alig kellett volna valamire költenünk, így szerencsés helyzetben voltunk (már amennyire ez annak nevezhető), hiszen legalább a foglalókat nem buktuk el.
Na, de térjünk vissza kicsit tavaly novemberre. Ekkor mentem el az első ruhapróbára, ahol megtaláltam álmaim menyasszonyi ruháját és a családom szerint le sem lehetett törölni a mosolyt az arcomról. Nagyon örültem annak, hogy az esküvői teendő-lista egyik legfontosabb elemével viszonylag gyorsan végeztem.
Aztán szépen összeállt a vendéglista, az ülésrend, nekiálltam a meghívók elkészítésének és közben eltelt néhány hónap, a helyzet pedig egyre ijesztőbbé vált – már ami a járványt illeti. Sorra néztem a híreket, hogy a világon egyre gyorsabban terjed a vírus, már mi is veszélyben vagyunk. Amikor pedig kiderült, hogy ez nem olyan dolog lesz, amit 1-2 hónap alatt átvészelünk, elkezdtünk azon gondolkodni, hogy mi legyen az esküvőnkkel. Olvass még a témában
„Utálom, amikor szakítással fenyegetőzik” – Ezek a női viselkedésminták ölik meg a kapcsolatot, a férfiak szerint
Mikor jöttél rá, hogy a szüleid nem a legokosabb emberek?
Igaz történetek. Amikor a barátaid szakítása a te kapcsolatodat is kikezdi
„Minden barátja meleg volt, akikkel online videójátékozott.” – Mikor kezdted el sejteni, hogy a pasid nem a nőkhöz vonzódik?
„Érdemes-e megtartani úgy, hogy fogalmunk sincs arról, mi történik a következő hónapokban?”, „Hogyan intézzük a szervezés többi részét a kijárási korlátozás alatt?”, „Egyáltalán tudunk valamit haladni?”, „Az a fontosabb, hogy idén legyen az esküvőnk, vagy az, hogy nyugodtabb időszakban tartsuk, ahova mindenki gond nélkül eljöhet és olyan lesz, amilyet szeretnénk?”
– Ehhez hasonló kérdések fogalmazódtak meg bennünk az elmúlt néhány hétben.
Mivel nem tudtuk, pontosan meddig fog tartani a járvány, végül azt láttuk a legjobbnak, ha a lemondás mellett döntünk. Ennek legfőbb oka a kiszámíthatatlanság, hiszen nem tudni, mikorra áll vissza minden a megszokott, vagy legalábbis ahhoz közeli kerékvágásba. Az idősebb családtagjaink egészségét nem szeretnénk veszélybe sodorni, arról nem is beszélve, hogy jelen helyzetben lehetetlen haladni a szervezéssel, hiszen a szolgáltatók sem tudják, pontosan mikortól lehet arra számítani, hogy kisebb-nagyobb rendezvényeket is le lehessen bonyolítanI.
Őszinte leszek, az anyagi szempontok is közrejátszottak, hiszen a lagzi legnagyobb részét mi szerettük volna állni, azonban a félrerakásra nincs lehetőségünk, a párom ugyanis fodrászként dolgozik, üzlete van, de érthető módon a vírus megjelenése óta nem tud dolgozni.
