Tudom
A legnagyobb titokban tartottunk mindent és görcsbe rándult a gyomrom, amikor egy este leültettük a gyerekeket, hogy elmondjuk nekik: elválunk. Én próbáltam visszatartani a sírást, a férjem pedig úgy ült ott, mint aki mindjárt elhányja magát és egyikünk sem tudott kinyögni egy mukkot sem. Végül a fiam szólalt meg, miközben unottan felnézett a telefonjából: „Ha azt akarjátok bejelenteni, hogy váltok, akkor felesleges volt idehívni minket, mert már egy éve tudjuk, hogy ez lesz…”
Zavartan a kislányomra pillantottam, aki üres tekintettel közölte, hogyha más közölnivalónk nincs, akkor ő szeretné tovább nézni a sorozatát. Visszamentek a szobájukba, mi pedig csak néztünk egymásra elképedve. Megesküdtem volna, hogy semmit nem tudnak a problémáinkról, nem látszott rajtuk semmi…
