A gyerekek a szülők minden rezdülését megérzik, kevés titok van előttük.
A legjobb női és férfi alakítás díja
Sosem veszekedtünk a gyerekek előtt. Mindig kínosan ügyeltünk rá, nehogy elhangozzék köztünk akár egyetlen rossz szó is a másikra, de még egy szemforgatás, pofavágás vagy sóhaj sem fért bele. Akkoriban ez volt az egyetlen dolog, amiben egyetértettünk és maximálisan betartottunk. Nem kiabáltunk egymással, még a hangunkat sem emeltük meg: miután a gyerekek lefeküdtek, a hálószobában beszéltük meg a nézeteltéréseinket.
Mindig csendben, nyugalomban és lehet, hogy álomba sírtam magam, de reggel amikor kiléptünk a szobaajtón, mosolyogva hoztuk a boldog apa és anya látszatát. Büszke voltam erre és rengeteg energiát fektettünk az „alakításainkba”, ezért is akadt el a lélegzetem, amikor egy vacsora alatt a kislányom nekünk szegezte a kérdést: „Ti is el fogtok válni, mint Timike szülei?” (Timike volt a lányom legjobb barátnője, akinek a szülei két éve mentek szét és ez nagyon megviselte a gyereket.) Olvass még a témában
Mielőtt válaszolni tudtunk volna, a fiam is megszólalt: „Látjuk, hogy már nem szeretitek egymást.” A férjemmel tátott szájjal bámultunk egymásra, aztán a gyerekekre. Láttuk a szemükön, hogy nincs értelme tagadni. Az ő lemondó tekintetük volt az, ami hatalmas motivációt adott ahhoz, hogy helyrehozzuk a kapcsolatunkat, ami végül sikerült.
