A folytatásban: Hazai helyzet
Hazai helyzet
Talán nem árulok el titkot, amikor azt mondom, hogy Magyarországon a pedagógus szakma kritikus időszakát éli. Erős kettősség jellemzi az oktatás színvonalát: vannak kiváló, rátermett és szívvel-lélekkel dolgozó pedagógusok és van egy „sérült” réteg, akik saját kudarcaikért másokat, sokszor a gyerekeket okolják.
Már a kiválasztásnál is gondok vannak: bárki bekerülhet a tanári szakokra, aki tanulmányai pontszámai alapján a vonal fölött van. Így aztán pontosan a lényeget, azaz a pszichológiai alkalmasságot mellőzi a szakma és a legjobb szándék ellenére sok olyan tanár is a pályára kerül, aki sem személyiségében, sem belső állapota szerint nem alkalmas erre a pályára.
A jelenség szerves része ugyanakkor, hogy a mai gyerekeket már más módszerekkel és eszközökkel lehet lekötni, mint akár 20 évvel ezelőtt, ráadásul másképpen kell velük kommunikálni, hogy hatékonyak lehessünk. A frusztráció oka sokszor pontosan a tanárképzés és a valóság közötti diszkrepanciában keresendő: a pedagógusok felkészítése még mindig elmarad a kor követelményeitől és ez sok tanárban feszültséget okoz. Türelmetlenebbé, a sikertelenségtől egyre cinikusabbá válhatnak. Olvass még a témában
Szülőként sokat tehetünk a „méregfogak” kialakulásáank megelőzésében és kezelésében is. Egy cipőben járunk, mi is látjuk a szakmai környezet kihívásait akkor is, ha nem vagyunk pedagógusok. Ráadásul gyermekünket bízzuk az iskolára és érdemes nemcsak a gyerekkel, hanem a pedagógusokkal is többet beszélgetni, hiszen rajtuk is nagy a nyomás, ráadásul nekik sincs valódi lehetőségük problémáik megosztására.
Kép forrása: DGLimages
