A párunk szüleivel való kapcsolatunkban ott rejlik a kölcsönös megbecsülés, az öröm, sőt a szeretet lehetősége. Elméletileg az emberek teljesen új családot kapnak, és ezzel egy szélesebb támogató hálózathoz is hozzáférhetnek. A legtöbb ember nem arra számít, hogy gyűlölni fogja az anyósát vagy apósát. Az egyesült államokbeli Purdue Egyetem 2012-es kutatása kimutatta, hogy a párok túlnyomó többsége pozitív kötelékekre számítva köt házasságot.
A patriarchális hagyományok, a médiatrópusok és a popkultúra szereplőinek erőteljes keveréke azonban azt a gondolatot népszerűsíti, hogy ezek a kapcsolatok a legjobb esetben is feszültek, legrosszabb esetben mérgezőek lesznek – különösen a nők körében.
Szabályok nélkül: anyós és meny kapcsolat
Az egyik oka annak, hogy az ilyen kapcsolatokban való eligazodás bonyolult lehet, az a tény, hogy nincs rájuk vonatkozó szabálykönyv. Például nem világos, hogy az emberek milyen közel éljenek az anyósokhoz, milyen gyakran találkoznak velük a párok, és milyen felelősséget vállalhatnak egymás életében.
Gretchen Perry, az új-zélandi Canterbury Egyetem professzora és az In-Law Relationships in Evolutionary Perspective: The Good, the Bad, and the Ugly című tanulmány társszerzője megosztotta észrevételeit. Rámutatott, hogy ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban nem feltétlenül azonosak mindenki elvárásai. Míg az embereknek lehetnek súrlódásaik a saját családjukkal is, azt mondja: „valószínűbb, hogy egyetértenek velük, és közös érdekeik vannak velük”, míg az anyósokkal „kevésbé lesz átfedés a közös ügyekben”. Olvass még a témában
„A kutyám lenyalta a könnyeimet” – Mi történt, ami miatt mégsem lettél öngyilkos?
7-szer születünk újra: most kiderítheted, hogy melyik korszakodban jársz
Nem mosogatok el és sosem szállok meg Airbnb-ben. 10 dolog, amit nem teszek meg, mióta takarítóként dolgozom
„Azért él, hogy elégedetlenkedhessen” – A boldogtalan ember 10 szokása
