Csak a ciklus vége, nem a nőiességé
A hormonális működésünk finom rétegeivel foglalkozva megtanultam, hogyan lehet a ciklus egyes szakaszaihoz igazítani az életünket, hogyan jelez a testünk, ha kibillent az egyensúlyából, és hogyan segíthet az önismeret, ha a hormonháztartásunk elkezd változni. Most, hogy egyre többször futok bele a menopauzát érintő kérdésekbe, történetekbe, sőt, én magam is jelentkeztem egy ezzel foglalkozó képzésre, már nem tudom elkerülni a szembenézést. És nem is akarom.
Ha egy kicsit kilépünk a sztereotípiákból, láthatjuk, hogy a menopauza egyáltalán nem a hanyatlás része. Ezt csak a patriarchális társadalom próbálja lenyomni a torkunkon. Ekkora élettapasztalattal már nem vagyunk egykönnyen befolyásolhatóak és olyan bölcsességre teszünk szert, amit külső erők nem tudnak elnyomni, legfeljebb tabusítani. Ennek példáit látjuk nap mint nap.
Számos természeti népnél a menopauza és az azt követő időszak a női élet egyik legnagyobb kibontakozási fázisa. A ciklus hullámzása megszűnik, a test hormonálisan stabilabb lesz, a gyereknevelés intenzív szakasza pedig lezárult – ezzel felszabadul egy csomó energia, amit újra lehet rendezni.
A sámán hagyományokban az idősebb nő, a „crone” vagy a „wise woman” – nem a mi értelmezésünkben vett „vénasszony”, hanem az élet bölcsességének hordozója. Az, aki már nem akar bizonyítani, csak jelen lenni, erőt sugározni, tapasztalatot átadni. Ez egyfajta „szellemi főnővér-szerep” olyan státusz, amire méltán lehetünk büszkék. Olvass még a témában
