Selyemblúzok, topok, melltartók, nyári lenge virágos ruhák, lenvászon nadrágok – színek, és fazonok – árulkodtak gazdájuk jó ízléséről. S az a bizonyos alkalmi ruha, amit vízhatlan ruhazsák védett minden külső behatástól. Óvatosan kicipzárazta a burkolatot, és kiemelte a csupa csipke mélyvörös ruhacsodát. Megrohanták az emlékek: lelki szemeivel látta miként simul az anyag felesége tökéletes idomaira, színe miként emeli ki bőre hamvasságát, szeme mélyzöld tónusát. Magához szorította a ruhát, ujjaival simogatta, becézgette.
– Apa! Apa! Hol vagy? Mit csinálsz itt? – lépett be a lánya az ajtón.
A férfi minden ízében remegve nézett fel: Olvass még a témában
– Kiválasztottam… a ruhát… Azt mondta… nem veheti fel… bármikor. Egy különleges alkalomra tartogatta…
