– Rendben. Vezess óvatosan! – integetett a férfi a nőnek, majd becsukta mögötte a kaput.
Bement az üres lakásba. Bekapcsolta a tévét – nem szerette a csendet, ami körbevette. Nehezen szokta meg a felesége új munkájával járó kényelmetlenségeket: azt hogy bármikor behívhatták, azt hogy képtelenség volt bármit is hetekkel előre leszervezni, hogy csak hajnalban ért haza. De nem tehetett semmit – hiszen látta, hogy a nő, akit szeret, mennyire élvezi a munkáját. Megmelegítette a vacsorát, evett, majd leült tévézni.
Ennek már négy napja. Most ott állt a hálószobájukban a nyitott szekrény előtt, és a katonás rendben sorakozó ruhákat nézte könnybe lábadó szemekkel. Kiskosztümök: fekete, fehér, királykék, szürke, olajzöld, rövid szoknyás, hosszú szoknyás, nadrágos. Olvass még a témában
Selyemblúzok, topok, melltartók, nyári lenge virágos ruhák, lenvászon nadrágok – színek, és fazonok – árulkodtak gazdájuk jó ízléséről. S az a bizonyos alkalmi ruha, amit vízhatlan ruhazsák védett minden külső behatástól. Óvatosan kicipzárazta a burkolatot, és kiemelte a csupa csipke mélyvörös ruhacsodát. Megrohanták az emlékek: lelki szemeivel látta miként simul az anyag felesége tökéletes idomaira, színe miként emeli ki bőre hamvasságát, szeme mélyzöld tónusát. Magához szorította a ruhát, ujjaival simogatta, becézgette.
