Érdekes, de a világban nincs túl sok olyan dolog, ami önmagában véve ijesztő lenne. Egy tárgy, egy gondolat csakis akkor válik rémisztővé, ha valaki úgy dönt, hogy ez fenyegető rá nézve. Jó példa erre a tériszony, hiszen bár valóban szörnyű belegondolni, hogy leeshetsz a mélybe, valószínűleg egy teraszon állva ez nem fog megtörténni. Önmagában nem rémisztő, de mi azzá tesszük.
De hasonló a helyzet azokkal is, akiket szó szerint rettegés fog el, ha nyilvánosan ki kell állniuk mások elé beszélni, pedig ez még csak nem is életet fenyegető dolog. Mégis gyakori félelem az emberek körében. Dana Dorfman klinikai pszichológus szerint négy dolog játszik szerepet a gyakori félelmek kialakulásában: evolúció, genetika, tanult viselkedés és trauma.
A 10 leggyakoribb félelem:
Olvass még a témában
1. tériszony
2. klausztrofóbia
3. nozofóbia
4. pókfóbia
5. félelem a nyilvános beszédtől
6. elhagyástól való félelem
7. megalázástól való félelem
8. szégyentől való félelem
9. mély szomorúságtól való félelem
10. kirekesztéstől való félelem
Fóbia vs. Félelem
Fóbia és félelem között is nagy a különbség. A fóbia egy extrém, irracionális, de állandó félelem valamilyen tárgytól, állattól, élethelyzettől, ami túlmegy a szimpla szorongáson, aggodalmon. Azok, akik valamilyen fóbiával küzdenek, folyamatosan rettegnek az adott dologtól, és ez a hétköznapjaikra is hatással van. Például egy pókfóbiás ember nem hajlandó erdei kirándulásokra menni, nyáron sötétben a kertbe merészkedni, vagy egy erősen tériszonyos személy még a harmadik emeletre sem akar felmerészkedni. A félelem ennél azért enyhébb, szorongást okoz, de sok esetben az adott személy le tudja küzdeni: például ilyen az, ha félsz kiállni mások elé beszélni, de mivel a főnököd feladatot adott neked, muszáj eleget tenned a kérésének.
A fóbiák az esetek többségében az evolúció során alakulnak ki, és genetikailag örököljük őket tovább. Ha például neked klausztrofóbiád van, valószínűleg a szüleid, nagyszüleid, egyéb felmenőid között szintén akad olyan, aki ezzel küzd vagy küzdött. Az érzelmeken alapuló félelmek (elhagyástól, szégyentől való félelem) viszont mindig valamilyen gyerekkori traumából, másoktól látott viselkedésből ered.
Például tegyük fel, hogy az elhagyástól való rettegés jelentős faktor az életedben. Ebben az esetben szinte biztos, hogy valamelyik szülőd, közeli családtagod fiatal korodban elhunyt, esetleg a szüleid elváltak, és az egyiküktől teljesen eltávolodtál.
Felnőttként talán nem tudod azonnal visszavezetni ahhoz, hogy ez ebből indult ki, de a kapcsolataidban is mindig attól rettegsz, hogy szakítanak veled.
