A test
A gyerekemet, férjemet, szüleimet és testvéreimet világéletemben magam elé soroltam és megszakadtam, hogy nekik mindig ott tudjak lenni. Az önfeláldozásom – ami szerintem szinte minden nő sorsa – nem járt különösebb hálával, viszont a testem most benyújtja a számlát. Fáj a derekam, minden reggel begörcsölt nyakkal kelek. A migrénem egyre rosszabb, ahogy a gyomrom is és már alig van étel, amit meg tudok enni. Nagyon rossz a szemem, fájnak az ízületeim, nyögve állok fel és veszem fel a kabátom.
Ezeket a tüneteket eddig elhanyagoltam, de már nem tudom őket semmibe venni, mert korlátoznak a mindennapi életben. Nem könnyű szembenézni azzal, hogy a szervezetem kezd szétesni, ezzel pedig a halandóságomra emlékeztet.






