Az igazság sosem nyugszik
Einstein többszörösen elvetette az éter létét, mert feleslegesnek vélte. Ahogy telt az idő és fejlődött, kezdett elfogadóbb és belátóbb lenni. Nem hagyta nyugodni az a gondolat, hogy valami hiányzik a képletből. Úgy érezte, hogy mégis lennie kell valaminek az űrben, mégpedig valamilyen elektromágneses közegnek.
„Alaposabb átgondolás után mindazonáltal arra juthatunk, hogy a speciális relativitáselmélet nem kényszerít bennünket az éter megtagadására. Az éter megtagadásával végeredményben azt feltételeznénk, hogy a légüres térnek egyáltalán nincsenek fizikai tulajdonságai. […] Az általános relativitáselmélet alapján az űr fizikai tulajdonságokkal rendelkezik; s ebben az értelemben az éter létezik. Az űr elképzelhetetlen éter nélkül; olyan térben ugyanis nemcsak a fény nem terjedne, de a térnek és az időnek sem lehetne hiteles mértéke.”– mondta a Leideni Egyetemen tartott egyik előadásában.
Korunkban egyre népszerűbb és elfogadottabb az éter létezése és kutatása, habár a múlt árnyai miatt gyakran kerülőutakon csempészik közénk és álneveken mutatják be. Legnevesebb szakértője a 2004- ben fizikai Nobel- díjat kapó elméleti fizikus, Frank Wilczek, aki az étert a Hálózatnak nevezi és az univerzum többi részét tápláló elsődleges világösszetevőnek tartja. Véleménye szerint: Olvass még a témában
„Berendezéseinkhez, világításunkhoz és számítógépeinkhez az elektromos hálózatból nyerünk áramot. A látható fizikai világ pedig általánosságban véve a Hálózatból meríti az energiát.”
A világunk nyilvánvalóan több annál, mint amennyit a szemünkkel képesek vagyunk felfogni belőle, de attól még létezhet az a bizonyos Valami, csak mert nem vagyunk képesek látni. Olykor pedig egészen egyértelműbb a dolog, mégis képtelenek vagyunk belátni.
Mint a történetben az ifjú hal, aki egy idősebb haltól érdeklődött arról, hogy hol találja a tengert. Ő felvilágosítja, hogy már most is ott van. Mire a kicsi csak elégedetlenkedik és makacskodik. Azt mondja, hogy ez csak víz, és kitart amellett, hogy ő bizony a tengert keresi.
